Na lássuk azt a 2016-os első posztot. Idénre még viccből sem tettem semmiféle fogadalmat, mert a tavalyit Lorettával karöltve találtuk ki, és gyakorlatilag egész évben zokogva röhögtünk rajta. Sűrű év volt, a horoszkópom (igen, megint elolvastam) szerint az idei is pont ugyanolyan sűrű lesz, hát, nem biztos, hogy kibírom idegösszeomlás nélkül. Bár a tavalyi szerint újra férjhez kellett volna mennem, legalább ez kimaradt a történések széles skálájából, az még aztán remek ötlet lett volna tőlem.
Ezért aztán továbbra is lesznek sütik, mert az jót tesz az idegrendszeremnek.
Almás Pite (innen)
Hozzávalók a tésztához:
- 600 g liszt
- 250 g vaj
- 150 g porcukor
- 2 dl tejföl
- csipet só
- 1 csomag sütőpor
- 1 ek vanília kivonat
Összegyúrod, míg egynemű gombócod nem lesz. Ketté veszed, az egyik felét kinyújtod, az én tepsim 35x25x6 cm-es, ez bevált, kell a magasság is, mert sok lesz benne a töltelék. A tepsid vajazd ki, mielőtt beleapplikálod a tésztát.
Hozzávalók a töltelékhez:
- kb. 3 kg alma
- 150 g kristálycukor
- 120 g darált vagy darabolt dió
- baracklekvár
- 1 tk fahéj
A kinyújtott tésztát kend meg baracklekvárral, és szórd meg a dióval. Ekkor jön a tammtaramm, almát pucolok, még mindig almát pucolok, és még mindig, de jó, elfogyott, most akkor kezdhetjük szeletelni. A rutinosak szeletelővel csinálják, de nekem van valami rejtett fóbiám lehet ezzel kapcsolatban, úgyhogy én mindent késsel pucolok/szeletelek. Úgy két-három mm vastagra, az összes almát, előbb-utóbb elfogy, de tényleg. Akkor megpakolod az almával a lekváros-diós réteget, lehetőleg fedjék egymást jó szorosan. Megszórod egy marék fahéjas-cukros keverékkel, jön a következő réteg alma, megint fahéjas-cukros keverék, megint alma, míg el nem fogy. Akkor jön rá a tészta második fele, jól nyomkodd rá, szurkáld meg villával, mehet a sütőbe, 200 fok, 50 perc. Ja, a tészta tetejét is szórd meg fahéjas-cukros keverékkel, rá fog karamellizálódni, ááh, nagyon jó lesz. Kihűlve szeleteld, másképp esélyed sincs, és isteni-rohadt finom, de tény, hogy az enyém kicsit szétesős lett, kulturáltan enni villával lehetett, de ha nem látja senki, akkor eszedbe ne jusson.