Vannak sütik, amik nem akarják, hogy sikerüljenek, és iszonyúan próbálnak neked keresztbe tenni, ez a torta konkrétan három napig szívatott, de végül a hosszú és véres küzdelmet én nyertem, őt meg ledöfték és felfalták, méltó vég, óh! Rettentő mód zavar, hogy a tortákat amiket másoknak készítek, nem tudom megkóstolni, és nem tudom, hogy néz ki belül. Úgyhogy a múltkor megvilágosodtam, hogy kell egy dinnyelékelő, és akkor az lesz, hogy a Zenóbia által levédetett tortadesign úgy fog kinézni, hogy középen lesz egy luk. Hát na, most miért? Az ötletdúsabbak feltölthetik gyümölccsel, tejszínhabbal, valami extrémen elütő ízű krémmel, mogyoróval, pirított kesuval, vagy beleállíthatják a cirokseprűt. Most komolyan egyébként, ez mekkora ötlet, mármint nem a seprű (bár), esküszöm ki fogom próbálni otthonra valamivel.
Marcipános csokoládétorta (innen az ötlet)
Hozzávalók a tésztához (18 cm-es forma):
Ez kakaós piskóta, az eredetileg készített tésztából gyakorlatilag sikerült csokis rántottát gyártanom, úgyhogy az megirányozta a kukát.
- 4 tojás
- 2 ek liszt
- 2 ek kakaópor
- 4 ek porcukor
- csipet só
- fél csomag sütőpor
A tojások fehérjét verd fel kemény habnak a sóval, meg a fokozatosan hozzáadagolt cukorral. Ha ez megvan, tedd félre a gépet, és vegyél elő egy habverőt. Lassan forgasd bele a tojások sárgáját, majd szitáld bele a lisztet, és azzal is forgasd össze. A tésztát kivajazott, sütőpapíros tortaformába borítsd bele, és süsd 180 fokon tűpróbáig, kb. 35-40 perc, ha jól emlékszem.
Krémhez:
- 2 tojás
- 8 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg vaj
- 10 dkg étcsokoládé
- rumos tejbe áztatott babapiskóta
- baracklekvár
- 40 g marcipánmassza
A tojásokat gőz felett verd fel a cukrokkal, amikor már kezd sűrűsödni, vedd le, és tördeld bele az étcsokit, kevergesd habverővel, míg teljesen fel nem olvad benne. Tedd ki hűlni, ha már kihűlt, keverd hozzá robotgéppel a puha vajat, tedd vissza a hidegre.
A kakaós pisótát vágd két felé, az alsó felét kend meg baracklekvárral, rakd rá a krém felét, majd nyújtsd el a marcipánmasszát kör alakúra, és tedd rá a krémre. A marcipánlapot rakd ki jó szorosan a rumostejbe mártott babapiskótákkal, és mehet rá a krém másik fele, arra meg a második tortalap. Annyi krémet hagyj ki, amennyivel bevonhatod a tortát, feltéve, ha valami sötét színű marcipánnal borítod be, mert ha nem, akkor eszedbe ne jusson, mert megszívod, mint én.
Ha halvány marcipánt teszel rá, akkor az alá keverj ki egy kis vajat porcukorral, és azzal mázold be vékonyan a tortát mindenhol.
Aztán jön a móka-kacagás faktor, mert kell vagy harminc deka marcipán, amiből ugyan tizenöt le fog esni a végén, de akkor is kell annyi, hogy szépen tudd bevonni. Szóval gyúrd át, szigorúan tiszta kézzel, hogy egyenletes maradjon a színe mindenhol. Aztán porcukorral meghintett deszkán nyújtsd el, úgy három mm vastagra, mert nyújtani fogsz rajta, és így nem szakad el könnyen. Akkora kört nyújts belőle, hogy tíz centivel nagyobb legyen az átmérője, mint a tortádnak. Ha megvan, nyúlj alá a tenyereddel, és helyezd rá a tortára, optimális esetben mindenhol leér az asztalig az anyag. Feszítsd ki mindenhol, mintha sátrat állítanál, és ha ez megvan, kezdheted lesimítgatni a torta oldalán körbe. Ahol gyűrődni kezdene, feszítsd ki megint, és menni fog. A maradékot vágd le szépen körbe, tedd el, eláll. Lett rajta csillag, szép lett, bár az átadás reggelén még nem gondoltam, hogy húsz perccel előtte fogok nekiállni újra bevonni marcipánnal, mert elsőre vállalhatatlan lett.
Finom volt, mondták, akik kapták!
