Az van, hogy szerintem a lekvár mindenhez jó, majdnem, mint a majonéz. A majonézfogyasztásom sokat csökkent az utóbbi években, de volt egy évtized, amikor a tesómmal ketten elfogyasztottunk egy nagy tubussal egy hét alatt, csak akkor még jártunk karatézni (úgyhogy mi nem letekertük, hanem lecsaptuk a kupakot), az mondjuk jelenleg annyira nem hiányzik, de viszont a majonéz. A rakott káposztához is azt ettünk. Meg kenyeret. Szóval nekem most a lekvár a majonéz, bár nem eszem rakott káposztához. Így aztán úgy vagyok vele, mint más a cipőkkel, muszáj megnézegetnem, és ha szép az üvege, vagy valami olyan íze van, amilyet még nem ettem, akkor nekem olyat vennem kell! Ezzel az almalekvárral is így jártam, és még ráadásul az is rá volt írva, hogy gourmet, én meg vevő vagyok az ilyen hülyeségekre, tudjátok, mint a mézédes görögdinnye, én elhiszem, hogy az az, hát ha egyszer oda van írva. De aztán az történt, hogy anyósom elkezdett birsalma lekvárt befőzni, és onnantól meg semennyire sem érdekelt a gourmet alma, mert a birsalma lekvár kb. mindent felülmúl. Úgyhogy az extrán gourmet almalekvárom meg majdnem lejárt, amikor találtam ezt a receptet a februári GoodFood-ban, hát mi ez, ha nem a sors keze?! Ugye. Ugyan ehhez almapüré kellett volna, meg nem is torta, hanem kocka, de ilyen apróságokkal nem foglalkozunk.

Almás-kakaós minitorta

Hozzávalók 18 cm-es tortaformához:

- 225 g almalekvár (vagy bármilyen egyébként)

- 25 g kakaópor

- 110 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g barnacukor

- 1 tk szódabikarbóna

- 3 ek étolaj

- 2 ek feketekávé

- 1 tk vanília aroma

- 1 tojásfehérje

Egy tálban keverd össze a száraz hozzávalókat, jelen esetben a lisztet, kakaót, barnacukrot, szódabikarbónát. Másik tálban a lekvárt, olajat, kávét, vaníliát és a felvert tojásfehérjét. A kettőt dolgozd össze, öntsd a kikent tortaformába, és süsd 180 fokon tűpróbáig. 25 perc után kezd el szurkálni.

Vanília fagyival. Vagy tejszínhabbal. Vagy vanília fagyival és tejszínhabbal, óh.  

Zenóbia a Facebookon! Fagyit ettetek már idén?