Úristen-úristen, belenéztél reggel a fémdobozba, és már csak három darab kifli árválkodik az alján, és már azok sem sokáig?! Semmi ok az ijedtségre, mi másért lennél otthon szabin, mint hogy nekiállj még vagy három adag hókiflinek. Na ugye. Úgyis még átjön a szomszéd is, vagy te mész át, süss kiflit. Vagy költözz el.
Szóval szilvalekváros. Meg baracklekváros-diós. Meg diós-fahéjas. Meg ............. - s. Aki megírja kommentben, hogy vajon mivel töltöttem még a kifliket, azt három napon belül hatalmas szerencse fogja érni. De csak akkor, ha továbbküldi még háromszáznyolcvan embernek, miközben fél lábon ugrálva énekli a Jingle Bellst. Kánonban. Egyedül. Jó, de hát ez egy nagyon könnyű kérdés, na.
Szilvalekváros hókifli (Limarától)
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 2 dl tejföl
- 25 dkg vaj
- 1 csipet só
Nekem nincs késes aprítóm, gondolom azért nincs, mert sosem küldtem tovább - a küldd tovább nyolcvanhat embernek és eljön érted a herceg fehér lovon, hóna alatt egy aprítóval - típusú maileket. Ha neked van, használd. Nekem maradt a keverőgép dagasztókarja, meg a saját karom, ezekkel is ment. Hideg felkockázott vajat morzsold össze a liszttel, mehet bele a tejföl, só, míg össze nem áll szépen egy gömböccé. Nem kell pihentetni, állhatsz neki egyből a töltögetésnek.
Én most nem az elnyújtod kiszaggatod módszert alkalmaztam, hanem a gömbölygetőset, óriási meglepetés, mi? Szóval, ez úgy történik, hogy diónyi golyót gömbölygetsz a tésztából, aztán azt elnyújtod jó vékonyra, hogy a felső fele szélesebb legyen, mint az alsó. A szélesebb felére applikálod a tölteléket, ráhajtod a tésztát, lenyomkodod, aztán feltekered, tök szép lesz, hidd el. Ha ez nem lett volna elég érthető, amin annyira azért nem lepődnék meg, akkor itt megtalálod rajzosítva is.
200 fokra előmelegített sütőben nekem 15 perc volt, figyelj, és amikor már halványul, jó lesz. Forgasd még melegen vaníliás porcukorba, aztán elvileg hidegen még egyszer, én ezt az utóbbi lépést orv módon ki szoktam hagyni.
