Vagy inkább fánk formájú gofri. Eredetileg Bécsben vettük a csodás minifánksütőt úgy hat éve, használtuk vagy kétszer, a mostanival együtt. Volt hozzá recept is, de az már gőzöm sincs hol van, meg amúgy is németül volt, úgyhogy egy büdös mukkot sem értettem volna belőle úgysem. Helyette ezt találtam, nem ragad le, gyorsan megsül, úgyhogy nagyon nem lőttem mellé. Hétköznapi uzsonnára való, cukker desszert fánkocskák.
Minifánk
Hozzávalók:
- 35 dkg liszt
- 25 dkg porcukor
- 1 csomag sütőpor
- 2 tojás
- 1 tk vanília aroma
- 1 csipet só
- 2 ek étolaj
- 2,5 dl tej
Borítsd egy tálba a száraz hozzávalókat, aztán add hozzá a többit és keverd csomómentesre. Elég hozzá egy fakanál, vagy bármilyen kanál, tök mindegy persze, nem kell géppel. Kend ki olajjal a sütőformát, hiába mondják, hogy nem kell, ne higgy nekik, azért mondják, mert utálnak. Süsd úgy három percig, fogpiszkálóval "vágd" körbe a fánkocskákat, utána már könnyen ki lehet szedni őket.
Tegyél rájuk bármilyen krémet, vagy lekvárt, nekem nem volt sok kedvem most rendes krémet csinálni, meg ezek a fánkok mondjuk nem is a gasztronómia csodái, úgyhogy pont tökéletes hozzájuk a főzés nélküli puding, jelen esetben csokis meg puncsos. Fogod a pudingport, beleborítod három dl tejbe, összekevered kézi habverővel, beteszed a hűtőbe, húsz perc múlva már krémszerű állapotba kerül. Lehet, hogy hamarabb is, de én spec húsz perc múlva néztem arra megint. A krémet habnyomóba töltöttem, és azzal csináltam ilyen helyes kis kupacokat a fánkokra.
Állítólag finomak.*
*Az élet rohadt igazságtalan, egyrészt nem ehetek egy darabot sem, mert momentán el vagyok tiltva a tejterméktől pár napig, másrészt meg szerintem én vagyok az egyetlen ember a földkerekségen, aki három nap fosástól nem fogy egy dekát sem, ez utóbbi különösen felháborító.
