Zenóbia

Zenóbia

Keksztekercs

2013. szeptember 13. - Zenóbia

A tegnapi nap folyamán sikerült részt vennem egy olyan programban, ahol úgy száz nagyon-nagyon szomorú ember arcát kellett nézegetnem több órán keresztül, és bár azt gondoltam előtte, hogy vagyok én olyan érzéketlen, hogy ettől még vidáman ugrabugráljak majd hazafelé, de kiderült, hogy túlbecsültem magam. Így aztán a zokogásba fulladást elkerülendő először rávetődtem a taposógépre Horatioval, ami csupa haszon volt, mert véletlenül a második meg az ötödik évadot nézem felváltva, így kiderült, hogy volt idő, amikor rettenetes ingeket adtak rá, és rendelkezett némi mimikával, de félrehajtott fejjel még nem.  Ettől még mindig nem lett csudaszép nap a fosadék napból, így kénytelen voltam nekilátni ennek: 

keksztekercs1.jpg

Ez is a régi szomszédnéninktől maradt rám, a keksztekercsek fekete báránya, kókusz sehol, kakakómentes tészta, ellenben lekvár az bezzeg van benne.

Keksztekercs

Hozzávalók:

- 50 dkg darált háztartási keksz

- 2 dl tej

- 10 dkg vaj

A töltelékhez:

- 20 dkg vaj

- 20 dkg porcukor

- 4-5 ek lekvár, nekem sárgabarack, neked bármilyen

-  2 ek kakakó

- rum vagy rumaroma (ízlés kérdése, kóstolgasd, nem baj, ha erősnek tűnik, mert a tésztával együtt elfér)

- kakaó a beszóráshoz

keksztekercs4.jpg

A vajat megolvasztod, összegyúrod a keksszel meg a tejjel. Tedd hűtőbe egy kis időre. A recept azt írta, hogy porcukros deszkán nyújtsd el, de neked ez eszedbe ne jusson, mint ahogy nekem meg az a szó nem jutott eszembe, mert nem volt agyam, hogy: FOLPACK! Így aztán először elszórakoztam úgy fél órát a nyújtogatással, mire rájöttem, hogy a sikerre semennyi, de egyáltalán semennyi esélyem sincsen. Nulla. Akkor szépen akkurátusan újra gombócot gyúrtam a cuccból, majd fogtam a folpackot, körbetekertem vele a nyújtódeszkát, és egy másik réteg folpack alatt szépen elnyújtottam a tészta 2/3 részét, úgy két perc alatt. Meg a Pi segítségével, mert nekem közben ki kellett mennem rágyújtani levegőzni.

keksztekercs2.jpg

A töltelékhez habosra kevered a vajat a cukorral és a rumaromával, kettéosztod, az egyik felébe mehet a lekvár,  másik felébe a kakaó. Keverőgéppel, mert neked nem vette el a szomorú keserűség az összes eszedet, így nem fogod a lekvárral megkent kekszre megpróbálni rákenni a vajascukrot, hanem már eleve kikevered, hogy szép, homogén, kenhető tölteléket kapj. Ha rám hallgatsz, akkor valami sötétpiros, savanykás lekvárral kevered ki azt a vajat, és akkor egyrészt tök jól fog kinézni a világos tészta a sötétpiros töltelékkel, másrészt meg az íze is ütős lesz, legközelebb tuti így csinálom, mert azt már tudom, hogy lesz legközelebb. Nekem a lekváros tekercs nagyobb volt, úgyhogy 2/3 és 1/3 arányban osztottam a vajascukrot. A kinyújtott tésztát megkened a töltelékkel, a folpack segítségével feltekered, tedd hűtőbe pár órára.

keksztekercs3.jpg

Szeletelés előtt forgasd meg kakaóban, csuda jó lesz, és iszonyú finom! Másnap hajnalban muszáj megkóstolni, mielőtt munkába indulsz, ez azzal az előnnyel fog járni, hogy nem akarod majd baltával fejbecsapkodni a túl hangosan túl vidám iskolásokat. Ennél már nem tudok korábban járni, sütit meg mégsem ehetek minden nap reggelire. Vagy de?

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr895488173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jankavagyok 2013.09.13. 12:16:58

Mért van az, hogy ha látok egy receptet, mindig azt gondolom, hogy 'úúú de könnyű, ezt meg kell csinálnom', de ha oda jutok, már nem is tűnik olyan egyszerűnek...
Ez olyan lehet, mint a korcsolyázás, a falfestés, a balatonátúszás stb. - kívűlről könnyűnek látszik.

Bejgli 2013.09.13. 12:30:46

Ez nagyon állatul néz ki! Genetikailag mindenféle tekercselt tésztát imádok, szóval ez előbb-utóbb terítékre kerül :D

élhetetlen 2013.09.13. 13:42:07

Tetszik a recept, mert eddig az agyamat is elkerülte a keksztekercs gondolata, mert mindig csak kókuszossal találkoztam, azért pedig nem vagyok oda. Ezentúl lehet, hogy gondolok rá. Sőt, már el is képzeltem a túrós-lekváros verziót.
Két gondolat. Ez egyik egyszerű. A lekvárra nem lehet rákenni a vajkrémet, de a vajkrémre (túrókrémre, lásd túrós-lekváros palacsinta) a lekvárt igen.
A másik hosszabb, és inkább egy történet, ha belefér. A fóliáról. Gyermekkorom krumplis pogácsája sütőben készült, úgymond szárazon. Aztán Prága, Anyuval, U fleku, olajban sütve ugyanez. Szerettük. Hazaérve Anyu mondta, hogy ilyet Ő is tud. Annyit változtattunk, hogy kerekre szaggatva van maradék, amit, ha újra összegyúrod, már keményebb lesz, úgy döntöttem, szeretem én ezt négyszögletesre vágva is. Ettől kezdve húsz éven keresztül kaptam a kiló krumpli, kiló lisztből készült árut készen, kisütve. Ragyogóan bírja a fagyasztást. (Unokahúgom, öcsém első kérdése mindig az volt a lakásba belépépve, hogy van-e Mama féle pogácsa). Anyu meghalt tíz éve, és négy évembe telt, mire rászántam magam, hogy akkor most én sütöm meg ezt. Lisztezett deszkán kinyújtva a tészta, már a második adag sütésénél égett az olajban a belehullott liszt. Nálam is ekkor ugrott be a fólia alatti liszt nélküli nyújtás. Azóta folyamatosan van a mélyhűtőben az áru. Terjesszed az eszmét, mert nem mindekinek jut eszébe magától.

Zenóbia 2013.09.13. 13:53:26

@jankavagyok: A kérdések kérdése! :) na most amiket felsoroltál, abból nekem mind a három tökéletesen kivitelezhetetlennek tűnik, főleg, mert úgy úszom mint a nyeletlen balta, és kb. ugyanilyen színvonalon korcsolyázom. A falfestést még nem próbáltam :D de abban sztem te pl. tök jó lennél, főleg ha mintákat is kéne rá festeni :)

Zenóbia 2013.09.13. 13:55:26

@Bejgli: Akkor ez olyan lehet, mint nálam a gömbölygetés.:D szerintem érdemes kipróbálni, ennél már azon gondolkodom, hogy mikor csinálhatom meg még egyszer. :)

Zenóbia 2013.09.13. 13:59:13

@élhetetlen: "lásd túrós-lekváros palacsinta" - hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, amikor pedig mindent képes vagyok lekvárral enni! :)
A történetek mindig jöhetnek, örülök nekik, és köszönöm! :) Ilyet én is szoktam, csak olyan módon, hogy már eleve el sem nyújtom, hanem úgy ahogy van a gombócból tépek le darabokat, kézzel kicsit széthúzgálom, és úgy megy az olajba. Ez ilyen extrán gyors verzió. :)

élhetetlen 2013.09.13. 14:29:49

@Zenóbia: Örülök, hogy örülsz, akkor még megemlítem, hogy a (réteslapból készült) túrós rétest is lekvárral szoktam turbózni, tudod, feltekerés előtt pöttyözés.
A kézzel nyújtás/ fólia alatti nyújtás kérdésében nem értünk egyet, mert a fólia alatti kinyújtásnál egyenletes vastagságot kapsz, azaz egyenletesebben is sül meg. A másik, hogy egy esti vacsoránál biztosan igazad van, az a gyorsabb, de próbáld ki, hogy a mélyhűtőbe bespájzolsz, és csak kikapsz pár darabot, és a mikroban sercegésig melegíted. Félre ne érts, nem vitatkozni akarok, csak ha többet csinálsz, akkor gyorsabb a kinyújtás. Pussz!

élhetetlen 2013.09.13. 14:50:12

Még valami. Nem tudom, hol nőttél fel, de az a tapasztalatom, hogy az emberek többségének az a rétes, ahol kívül van, burkolatként a több réteg tészta, belül a töltelék, úgy egyben. Ha feleslegesen írom ezt, akkor bocs, de a rendes falusi rétes, az egy nagyon nagy felületen elosztott töltelék felgöngyölítve, azaz tésztalap, töltelék, tésztalap, töltelék göngyölege. Ezt én a bolti réteslappal is úgy oldom meg, egy lap, töltelék, egy lap, töltelék… és ezt göngyölöm fel. Nem az igazi, de hasonlít!

Zenóbia 2013.09.13. 14:52:26

@élhetetlen: Dehogyis vita! :) A mélyhűtést még nem próbáltam, de ki fogom, mihelyt engedi a hely. Mondjuk ha kiennénk belőle a hat liter fagyit, az segítene. :D

Zenóbia 2013.09.13. 14:56:08

@élhetetlen: Én is a többségbe tartozom, úgyhogy nem tudtam, viszont nagyon jól hangzik, ki is fogom próbálni, köszi! :) Mondjuk túrós-lekváros töltelékkel! :) A felnövés Pest megye. :)

élhetetlen 2013.09.13. 15:24:14

@Zenóbia: Olyan kedvesen reagáltál a kommentjeimre, hogy elérzékenyültem, és megosztok veled még egy rétesreceptet. (A barátnőm édesanyja ugyanolyan szuper túrósrétest sütött Patakon, mint Anyu Tolna megyében, de ezt a formációt nem ismerte, és még nem találtam embert, aki ismerte volna.)
Tejfölbe belekeversz búzadarát, cukrot, vaniliás cukrot, úgy, hogy gyakorlatilag folyós legyen, tehát legyen annyi tejföl, amit elég a búzadarának a megfőléshez a rétesben. A réteslapot laponként megolajozom/megvajazom, cikkcakkban ránemtudommitcsinálok ezzel a masszával, (nem egyenletesen rálocsolom a lapokra) aztán felgöngyölítem, megsütöm. Ez a kedvenc rétesem, csak melegen jó, mert hidegen bedermed a búzadara, de mikróban két perc után megint isteni.

Zenóbia 2013.09.15. 10:02:23

@élhetetlen: Ó, tök aranyos vagy, köszönöm! Mindenképpen ki fogom próbálni! :)

élhetetlen 2013.09.17. 10:17:13

@Zenóbia: Bocs, nem tudom, voltál-e már úgy, hogy napokkal valami után ugrott be, hogy valami nem passzol. Tegnap este kattant be, úgyhogy belenéztem a tejfölös-darás rétes receptjébe. Naná, hogy előadtam a gonosz nagynénit, aki mindig kihagy valamit a receptből, hogy ne sikerüljön. A tejföl, cukor, búzadara kombókoz kell egy tojás is, csak úgy belekeverve, és nem árt egy vaniliás cukor sem. Csak arra az esetre, ha tényleg kipróbálnád. Üdv!

Zenóbia 2013.09.17. 14:01:12

@élhetetlen: Na tessék! :D még időben, szóval nem is vagy gonosz nagynéni! :) Tervben van, tuti ki fogom próbálni. :)
süti beállítások módosítása