A tegnapi nap folyamán sikerült részt vennem egy olyan programban, ahol úgy száz nagyon-nagyon szomorú ember arcát kellett nézegetnem több órán keresztül, és bár azt gondoltam előtte, hogy vagyok én olyan érzéketlen, hogy ettől még vidáman ugrabugráljak majd hazafelé, de kiderült, hogy túlbecsültem magam. Így aztán a zokogásba fulladást elkerülendő először rávetődtem a taposógépre Horatioval, ami csupa haszon volt, mert véletlenül a második meg az ötödik évadot nézem felváltva, így kiderült, hogy volt idő, amikor rettenetes ingeket adtak rá, és rendelkezett némi mimikával, de félrehajtott fejjel még nem. Ettől még mindig nem lett csudaszép nap a fosadék napból, így kénytelen voltam nekilátni ennek:
Ez is a régi szomszédnéninktől maradt rám, a keksztekercsek fekete báránya, kókusz sehol, kakakómentes tészta, ellenben lekvár az bezzeg van benne.
Keksztekercs
Hozzávalók:
- 50 dkg darált háztartási keksz
- 2 dl tej
- 10 dkg vaj
A töltelékhez:
- 20 dkg vaj
- 20 dkg porcukor
- 4-5 ek lekvár, nekem sárgabarack, neked bármilyen
- 2 ek kakakó
- rum vagy rumaroma (ízlés kérdése, kóstolgasd, nem baj, ha erősnek tűnik, mert a tésztával együtt elfér)
- kakaó a beszóráshoz
A vajat megolvasztod, összegyúrod a keksszel meg a tejjel. Tedd hűtőbe egy kis időre. A recept azt írta, hogy porcukros deszkán nyújtsd el, de neked ez eszedbe ne jusson, mint ahogy nekem meg az a szó nem jutott eszembe, mert nem volt agyam, hogy: FOLPACK! Így aztán először elszórakoztam úgy fél órát a nyújtogatással, mire rájöttem, hogy a sikerre semennyi, de egyáltalán semennyi esélyem sincsen. Nulla. Akkor szépen akkurátusan újra gombócot gyúrtam a cuccból, majd fogtam a folpackot, körbetekertem vele a nyújtódeszkát, és egy másik réteg folpack alatt szépen elnyújtottam a tészta 2/3 részét, úgy két perc alatt. Meg a Pi segítségével, mert nekem közben ki kellett mennem rágyújtani levegőzni.
A töltelékhez habosra kevered a vajat a cukorral és a rumaromával, kettéosztod, az egyik felébe mehet a lekvár, másik felébe a kakaó. Keverőgéppel, mert neked nem vette el a szomorú keserűség az összes eszedet, így nem fogod a lekvárral megkent kekszre megpróbálni rákenni a vajascukrot, hanem már eleve kikevered, hogy szép, homogén, kenhető tölteléket kapj. Ha rám hallgatsz, akkor valami sötétpiros, savanykás lekvárral kevered ki azt a vajat, és akkor egyrészt tök jól fog kinézni a világos tészta a sötétpiros töltelékkel, másrészt meg az íze is ütős lesz, legközelebb tuti így csinálom, mert azt már tudom, hogy lesz legközelebb. Nekem a lekváros tekercs nagyobb volt, úgyhogy 2/3 és 1/3 arányban osztottam a vajascukrot. A kinyújtott tésztát megkened a töltelékkel, a folpack segítségével feltekered, tedd hűtőbe pár órára.
Szeletelés előtt forgasd meg kakaóban, csuda jó lesz, és iszonyú finom! Másnap hajnalban muszáj megkóstolni, mielőtt munkába indulsz, ez azzal az előnnyel fog járni, hogy nem akarod majd baltával fejbecsapkodni a túl hangosan túl vidám iskolásokat. Ennél már nem tudok korábban járni, sütit meg mégsem ehetek minden nap reggelire. Vagy de?