Zsír, ropogósra sült zsír, valljatok színt, és rohanjatok a henteshez töpörtyűért. Vagy tepertőért. Közben lengethettek zászlókat is - Égljen a zsír! - felhívással. Horváth Ilona, mi más lenne, soha ki ne vesszen a konyhámból Horváth Ilona és az ő töpörtyűs pogácsája.  

Aki csinált már életében egy csomó klassz pogácsát, az nyilván azt hiszi, hogy kizárólag kreténeknek szánom a részletes leírást és ez így is van. Pedig nem csak nekik, hanem az olyanoknak is mint én, akik szeretik előre tudni, hogy mire számíthatnak. Éljen a spontaneitás meg a kalandvágy, ugye.  

Réteges tepertős pogácsa

Hozzávalók dupla adaghoz:

- 70 dkg töpörtyű

- 1 kg liszt

- 6 dkg élesztő

- 2 dl tej

- 2 dl tejföl

- 6 ek száraz fehérbor

- 30 dkg margarin

- 1,5 ek só

- bors

Anyukám instrukciói alapján készült, mert ő felülmúlhatatlan kelt tésztában, remélhetőleg egyszer én is az leszek. Vagy legalább jó.

Hentes, töpörtyű, hazaviszi, örül neki. Felvagdostam a töpörtyűket apró darabkákra, mint amikor azt mondják, hogy aprítsd apróra a diót, ez most olyan, csak töpörtyűvel. Darabolás közben csak egyszer vágtam el a nagyujjam. A tésztát este gyúrtam be, mert így nem megy rá az egész délelőtt a pogácsára.

A lisztet mérd ki a kelesztő tálba és morzsold hozzá a margarint. Mehet bele a közepébe vájt lukba a tejföl. Vegyél a markodba egy evőkanálnyi kristálycukrot meg az élesztőt, és morzsáld össze a tejföllel, majd amikor már kellően trutymákos vagy, akkor addig morzsolgasd össze a liszttel, míg le nem jön a kezedről a cucc. Azt gondolná az ember, hogy van értelme bevetni a keverőgépet, de valójában nincs. Innentől az van, hogy adagold hozzá a bort, a sót, a tejet, és fél kézzel a tálat fogd, másik kezeddel meg gyúrd a masszát, míg le nem szakad a karod. Meg amíg el nem válik szépen a táltól és a kezedtől is a tészta, és úgy nem érzed, hogy gyúrás közben néha buborékok képződnek benne. Eleinte úgy fog tűnni, hogy ez sosem fog bekövetkezni, de teljes meglepetésemre úgy 15-20 perc folyamatos gyúrás után mégis. Tíz perc elteltével meg eleve élvezni kezded az egészet, a leszakadó karod ellenére, úgyhogy szinte sajnálod, hogy nem kell már tovább macerálni a tésztát.

Borítsd lisztezett deszkára, nyújtsd el mondjuk praktikusan akkorára, mint a nyújtódeszkád. Szórd meg jó alaposan a tepertővel, azt meg szórd meg borssal, amennyivel szeretnéd. Tüsszögj. Tekerd fel, mint a piskótatekercset, aztán hajtsd be az egyik végét középre, majd arra rá a másik végét. Rakd vissza a tálba, tegyél a tésztára alufóliát, majd a kelesztőtál tetejét, tedd hűtőbe. Ha fent lennél még pár óra múlva, akkor csekkold le, ha feljött a teteje, tuszkold vissza a tésztát és pattintsd vissza a tetőt. Reggelig nyugton marad.

Ébredj korán, mert vár a pogitészta a hűtőben. Nyújtsd el újra, tekerd össze újra, hajtsd egymásra újra, takard le konyharuhával, és hagyd pihenni még egy fél-3/4 órát. Addig ülj ki az erkélyre a tejeskávéddal. Nyújtsd ki ujjnyi vastagra a tésztát, vagdosd be késsel keresztbe-hosszába, hogy kis négyzetek legyenek majd a pogid tetején, majd kend meg a tésztát tojással. Szaggasd ki szimpatikus méretű körökre, a két tenyered éle között kicsit sodord meg őket, hogy legyen a poginak "kalapja", majd tedd őket a tepsire. Még a tepsin is hagyd állni negyed órát, addig úgyis melegszik a sütő, 200 fokra. Az első adag 20-25 percig sült nekem, a többinek már negyed óra is elég volt, látod az alján és a tetején, ha már szépen megpirult, jó.

Melegen is állati jó, még akkor is, ha a meleg kelt tésztától fájni fog a hasad, bár nekem még sosem fájt, akármennyit mondta anyám gyerekkoromban.