Nem, nem én csináltam macaront, nem is fogok soha a büdös életben macaront csinálni, pont mint ahogy medvehagymás pogácsát sem, én így lázadok harminckét évesen. Tizenhét évesen zöld hajjal és batikolt nadrággal lázadtam, most meg azzal, hogy nem sütök macaront meg medvehagymás akármit, tök hülye vagyok! 

Megírhattam volna, hogy most nem lesz egy hétig süti ne várjátok, mert Rómában leszek, de nem írtam, mert egy igazi elhivatott blogger posztol Rómából is valami régebben sütött cuccot, vagy akár nekiáll sütni Rómában is, mert egy igazi elhivatott blogger azt is megoldja, és én egy igazi elhivatott blogger vagyok. Gondoltam ezt egészen addig, míg oda nem értem, onnantól meg szartam bele az egészbe, ami a másik életemben történik, és így is volt ez jó.

Holnaptól újra a sütifronton, jövök majd mindenféle izgalmas és kevésbé izgalmas de legalább süti, és ez a lényeg, mert mindig a süti a lényeg, receptekkel. Addig is nézegessetek képeket:

Persze, hogy vettünk macaront a Ladurée-ből, mert nem azért nem csinálom meg, mert utálom, hanem pont ellenkezőleg. Ennél nem hiszem, hogy lehet jobbat enni, az Ivánnal minden sarkon feleztünk egyet, hét sarokig tartott ki, a többi sarok hazáig sokkal szomorúbban telt eztán.

Original csokis, vaníliás, citromos, karamellás, epres-pillecukros, mandarinos-csokis, Marie Antoinette ízű, bármilyen is legyen az! Nem nagyon hiszem, hogy lehetett volna ennél tökéletesebb szülinapi római sarkon elfogyasztott szülinapi süti.

A többi meg csak úgy, nyilván tíz kilóval nehezebb volt a bőröndünk hazafelé, mint odafelé, és ennek elég nagy hányadát képezték a tészták és a cipők, amiket képtelen voltam ott hagyni.

Pizza-pizza-bor-banános fagyi-lazacos penne-bor-pizza-banános fagyi-kagylós spagetti-limoncello-pizza(van belőle krumplis, gyrosos és carbonara spagettis is, nem vicc)-banános fagyi, miért nem tudnak itthon is ilyen banános fagyit, vagy egyáltalán ilyen fagyit?! A szervezetünk jelenlegi szénhidrát szintje mérhetetlen, a lábunkban levő kilométerek számával együtt, mi, akik az olyan nyaralás hívei vagyunk, amikor a legnagyobb erőfeszítés az, hogy néha pislogunk egyet. Na ja!