Ez is a vasárnap délelőtt termése, anyuéknál megromlással fenyegetett a túró, ő viszont mocskosul elfáradt a takarításban, így bevállaltam, hogy majd én és roppant fantáziadúsan pogácsásítottam a múltkori sajtos rudat. A recept ugyanaz, minden ugyanaz, csak nem csíkokra vagdosod, hanem köröket szaggatsz. Ollé. Nagyon szeretnék már kelt tésztát is csinálni, de ahhoz az első egy-két alkalommal anyut fogom igénybe venni, mert ő nagyon tud, és én is nagyon akarok tudni.

Az ott a pogik mellett a saját futótökünk termése, hát mennyire jó fej már, hogy az erkélyen kinőtt nekünk egy ilyen. A fagyhalál ellen bementettük a lépcsőházba a növényeket, pontosabban az Iván, mert ő a növényfelelős. Az egyik ládába nőtt egy kicsike nyírfa, ki akartuk ültetni az utcára még a nyáron, de pont csatornázni kezdtek, úgyhogy nem lehetett. Így még mindig a ládában nő, már egy méteres legalább, nem tudom mi lesz tavaszra. Átüti a lépcsőház tetejét, és majd ott fog kikandikálni. Akkor majd adunk neki nevet is. Nyírfa Ernő, vagy ilyesmi.