nap vasárnap, semmi nem számít, miénk a világ, ami jelen esetben egy kőszegi apartman. Az első 120 km-t én vezettem le, legyetek rám büszkék, én nagyon az voltam, megcsókolnám a seggét is annak, aki feltalálta az automata váltót. Ebben a 120 km-ben mondjuk úgy elfáradtam, mintha futva kellett volna megtennem ennyit, de az Iván már ilyeneket vizionál, hogy majd átmegyünk Sopronba ahol ő megissza a sörgyár aznapi termését, én meg vezethetek vidáman. Az apartmant belaktuk, a két rémisztő babától akik a szekrények tetején laknak, meg a néha magától beinduló rezsótól eltekintve, tökéletes. Mivel időnk mint a tenger, ezért nem kezdünk el egyből rohamszerűen túrázni, meg lefényképezni pánikba esve az összes nevezetességet, meg azok amúgy sem mi lennénk. Holnapra az a tervünk, hogy a tetszőleges idejű felkelés után megreggelizünk a folyosón, aztán a város főterén meg egyéb terein fogunk egyik padról a másikra ücsörögni, meg egyik fagyit a másik fánk után kipróbálni, miközben jól megkritizálunk mindenkit aki arra jár, dehogyis. Közben lehet, hogy megtervezzük, hogy mit csináljunk másnap. De csak lehet. Ha lesz kedvünk. 

Ilyenek vannak itt, hogy sétálsz az utcán és egyszer csak ki van téve egy hokedli a ház elé, bezacskózott gyümölcsökkel, meg dobozzal, amibe beleteheted a kétszáz forintot, és már viheted is a gyümölcsödet, és sehol a cucchoz tartozó néni vagy bácsi, mert bíznak benned. Mi apró szemű savanyú almát vittünk, ami még nagyiéknál is termett a kertben még régen, de már nem, vagy lehet, hogy igen, de inkább ne teremjen mégsem, mert az már nem olyan, mert nem a nagyiéké. Ettem is két darabot már, nosztalgia ízük volt.

Ja, a tetszőleges idejű kelésről eszembe jutottak a kretén, részeg, fiatal fiúk, akik tegnap azzal szórakoztak hajnalban a házunk előtt, hogy úgy harminc jól irányzott rúgással felborították a toi-toit. Ezúton gratulálok nekik innen is. Főleg, hogy még üvöltöztek is közben, mekkora poén, tényleg. A toi-toi egyébként nem azért van a házunk előtt, mert az volt a titkos vágyunk, hogy az utcán szarhassunk, hanem mert csatornáznak végre a városban, és pont a mi utcánkban sikerült felállítani a csatornázási műveknek a főhadiszállást. Így tele vagyunk mindenféle érdekes gépekkel, meg lakókocsival, meg toi-toival is, a kretén, részeg fiatalok nagy örömére. Legalábbis erősen remélem, hogy legalább részegek voltak. Ezek után azt álmodtam, hogy a toi-toiban épp egy FBI ügynök ücsörgött, mikor az felborítódott. Fogalmam sincs, hogy miért volt ott, az nem derült ki, nyilván neki meg tényleg az utcán szarás volt a titkos vágya. Mivel ez egy FBI ügynök, ezért nem adta fel a harcot, hanem visszafojtott lélegzettel kibírta azt a pár órát, míg észrevették a fekvő budi rendellenes állapotát és visszaállították normál helyzetbe. Azóta hősként ünneplik. De jó lesz, ha vége lesz a csatornázásnak. 

Az ágynemű is pihe-puha, ó jajj, nekem olyan kevés kell a boldogsághoz.