Zenóbia

Zenóbia

Csak villámlik, meg bor van a pohárban

2012. július 19. - Zenóbia

Iszonyú régen történt ilyen velem, hogy hazajöttem és ahelyett, hogy terveim szerint rávetettem volna magam nekifutásból a taposógépre, mert ha én valamit eltervezek az úgy van, vagy nem úgy van, ezt most csak úgy írtam, hogy úgy van, mert jól hangzik, de ez most nem úgy lett. Nekifutás helyett odavonszolódtam a kanapéhoz, eldőltem rajta, és legközelebb arra eszméltem, hogy csorog a nyálam vidáman. Még jó, hogy bőr. Mármint a kanapé. Mármint műbőr persze, bőrre nem fussa. De azért klassz kis kanapé ez. Szeretjük. Nevet is adtunk neki. Na jó, nem.

A fáradtságom oka nyilvánvalóan nem a megfeszített fizikai munka, mert bemegyek, leülök, nyolc óra múlva felállok és hazamegyek. Különösebb lelki megterhelést sem okoz számomra a dolog, szeretek bejárni, nem forgolódom éjszakánként álmatlanul, hogy jajj mi történik odabent és jajj végezni fogok-e időre a határidős feladattal. Szóval szerintem szimplán csak érzem, hogy hétfőtől már szabadságon leszünk, emiatt pedig úgy döntöttem legbelül, hogy pont elég volt most egy kicsit a napi 4-5 óra alvásokból, amivel én amúgy tök jól elvagyok, hát úgy tűnik úgy fél évig. Fél év után fellázadok és nyálat csorgatok egy kicsit. Legutóbb akkor csináltam ilyet rendszeresen, amikor még műszakba jártam dolgozni, és fél négykor keltem, hogy beérjek fél hatra. Akkor az volt, hogy csütörtökre fogyott el minden héten az erőm, így a csütörtök délután az intenzív nyálfolyatással telt. Imádtam műszakba járni egyébként, valahogy az annyira jó, amikor a többi ember még dolgozik, te meg már mész hazafelé, vagy hogy elmehetsz ügyintézni anélkül, hogy szabit kéne kivenned. Klassz volt. Éjszakás koromban néha bejött hozzám egy-egy kolléganő, hogy épp most szakítottak a pasijával, és hozott egy üveg pezsgőt is, és akkor megittuk, miközben borítékokat bontogattam, meg pecsételgettem, ő meg elaludt az egyik asztalon, és mikor én hazamentem hajnalban a műszak végén, ő ott maradt mert neki akkor kezdődött a nappal. Jó volt. Szerettem borítékokat bontogatni meg pecsételgetni, nem vagyok valami nagy igényű a kihívások terén, attól tartok.

Négy év elteltével pedig valóban sokat fejlődött az orvostudomány, mert most már legalább tudják, hogy az a fajta szívbaj ami nekem van, az mégsem gyógyítható egyelőre katéterezéssel. Kár, hogy négy éve ezt még nem tudták, mert így volt két évem, ami erre ment rá, hogy hátha meggyógyulok, de nem mégsem, hátha mégis, nem mégsem. Hónapok az életemből, hónapok amik pánikban teltek, de legalább kipróbáltam az agykontrollt én, aki azt hittem, hogy ezért szemen köpném magam.  

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr74667051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása