Lószart sem aludtam az éjjel a vihar miatt, amiért amúgy normál esetben odáig vagyok, mert annyira szép, bár közben összefosom magam a félelemtől. Most nem voltam odáig, hanem csak simán összefostam magam, annyira paráztam, hogy becsap a villám és mind meghalunk egyből. Nem volt jó érzés fél háromkor iszonyú egybefolyó villámlásra és dörgésre ébredni, na. Ma emiatt az aktivitásom egy beteg csigáéval fog vetekedni, gondolkodni egyáltalán nem fogok, kizárólag arra kell majd koncentrálnom, hogy egyik láb, másik láb, egyik láb, másik láb, időnként meg majd megdícsérem magamat, hogy milyen szépen tudsz lépegetni Zenóbia, csak hogy legyen ösztönzés a további lépegetésekre. Emiatt történhetett meg az, hogy nagy meglepetésemre önismereti játékba kezdtem. A buszon olvasott könyvben az egyik szereplő az alábbi kérdéseket tette fel magának, amikre kapásból kellett rávágni a választ, és akkor kicsit elméláztam, hogy na én miket is válaszolnék vajon, s lőn:

Mi hiányzik most az életedből? Semmi.

Mit csinálnál legszívesebben, ha holnaptól minden perceddel szabadon rendelkezhetnél? Olvasnék.

Mi áll a vágylistádon az első helyen? Egy tál cseresznye.

Mi akadályoz meg abban, hogy elérd a célodat? Milyen célomat?

Kiben bízhatsz meg feltétel nélkül? A családomban.

Ebből most akkor megállapíthatjuk, hogy egy sekélyes, langyos vízben élő nő vagyok, aki pont ettől érzi jól magát, és még a családom is jó fej. Meg hogy szeretem a cseresznyét. Valahogy úgy érzem nem véletlen, hogy nem foglalkozom önismerettel, nem tesz az jót.

Viszont játszhatnánk egyet, úgyhogy ezennel felhívást intézek hozzátok. Akinek van blogja, az megírhatná akár oda is a kérdésekre a válaszait és esetleg tovább is adhatja másoknak, ha van kedve. Akinek nincs, vagy van, de oda inkább nem, az meg írja meg kommentben, hogy mik a válaszok az élet nagy kérdéseire. Majd a későbbiekben alapítunk egy önelemző kört. Körben ülünk majd székeken, egy valakit mindig beültetünk középre (Zenóbia vagyok, dohányos), akit a többiek roppant kínos kérdésekkel fognak bombázni. Szereted a puncs fagyit? Brad Pittet? Belemártogatod a kalácsot a kakaóba? Hány cipőd van? Ezt kevésnek tartod-e? A végén mindenki kap egy oklevelet, amiben leírjuk, hogy ha nem szereted a puncs fagyit, akkor te egy rejtett pszichopata vagy, de napi egy doboz xanax segít majd, hogy a külvilágnak ez ne tűnjön fel.

Aztán pénzt kérünk majd a tagságért, ebből iszonyúan meggazdagszunk és mindenféle celeb eseményeken fogunk részt venni, talpig ezüst flitterben. Jó lesz?