marhára fog hiányozni az elmúlt hétből:

- a reggel nyolckor frissen-melegen-pihepuhán érkező tepertős pogácsa, amiből akkora volt egy darab, mint a fejem. Nem vicc. Azóta is minden reggel csorgó nyállal ébredek, de aztán rá kell jönnöm, hogy visszatért a hűdefincsi abonettek korszaka, szánalom

- a nyáritábor hangulat, hogy esténként ingerenciám támadt az Edinának vagy horrorsztorikat mesélni, vagy sürgősen megosztani valami rettenetes nagy titkomat a paplan alól suttogva, vagy sorrendet állítani, hogy az aznap látott fiúk közül kivel csókolóznék először és kivel meg csak ha kést tartanának a nyakamhoz

- a cseresznyefa, gondolom ezt nem kell magyaráznom

- a népi bölcsességek, mint például - én nem mondom, hogy rossz embernek tartom, de a szarom jobb nála -

- hogy teljesen természetes, hogy szembe jön egy ember és úgy eszi a kurva nagy szelet disznósajtot magában, mintha valami kekszet majszolna

- hogy önmagamnak éreztem önmagamat, hogy valahogy ott és akkor semmi nem számított, úgy voltam jó, ahogy voltam, magamnak is, és ez az ami mindig meglep. Mondhatnánk, hogy biztosan van valami a levegőben, vagy az anyagban amit szívtam, de nem, az emberek teszik

- a gombostűk, amikből ezret használtunk el fejenként a sátordíszítéshez, és hogy amúgy én béna vagyok mint a szar, de még nekem is sikerélmény volt a végeredmény

- a táncpróbák. Nem, a táncpróbák amúgy nem

Amik marhára fognak hiányozni az Ivánnak az elmúlt hétből:

- hogy a hajszárítót senki nem húzta ki a dugaszból és rakta el a mosógépről, hanem minden reggel ott találta, ahol hagyta

- hogy a tréningnadrágot senki nem rakta el a fürdőszoba padlójáról, hogy este fürdés után tanácstalanul álldogáljon, hogy akkor most mit vegyen fel de mégis, hanem csak bele kellett ugrani, mert hát ott volt, látó és ugrótávolságon belül

Akkor most jó egy feleség a háznál, vagy nem jó?

Férjhez adtuk a Melisszát, akit soha nem láttam még ilyen boldog-kiegyensúlyozott szerelmesnek, számít ezen kívül még valami? Ugyandehogy.