Nem tudom miért, de én úgy vagyok a filmnézéssel, mint anyám az utazással, hogy jajj ne már nincs kedvem, mennyire szörnyű már, hogy le kell ülni a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedni, nem gondolni semmire csak kikapcsolni, közben meg még mogyorót is kell enni, ráadásul tésztabundásat, hát ez rettenetes! Aztán utána meg el vagyok ájulva, hogy hát ez mennyire kurva jó volt már, csináljuk ezt minden áldott este. Ez is egy ilyen film volt, ami után ezt gondoltam, bár az máig rejtély számomra, hogy az Ivánnak hogy sikerült olyan filmet kiválasztania, amiben nem lőttek szét minden második percben valakit vagy valamit. Hál istennek egy Maserati azért volt benne, biztos ami biztos. Borzasztó jó film, és amitől nagyon elájultam az az, hogy végig attól rettegtem, hogy előbb-utóbb csak elérik, hogy szánjam meg a rokkantat, majd tutira el fogják baszni a tragikus végkifejlettel, de nem, mert egyik sem történt meg. Tökre nézzétek meg ti is!