Valaki világosítson már fel arról, hogy a Promodban eddig is ilyen kedves-aranyosak voltak az eladólányok, vagy csak mostanában lettek azok. Bárhogy is történt, nálam bejön, hogy kedvesen mosolyogtak rám, hogy nem tolakodóan, de segítenek, ha akarod véleményt is nyilvánítanak, a kasszánál pedig megdícsérték a választásomat. Mosolyogva bandukoltam ki a boltból, és mosolyogva fogok bebandukolni legközelebb is, engem meg lehet fogni az ilyenekkel, nem érdekel, hogy őszinte-e az a mosoly, mert nem életreszóló barátságot akarok én kötni a Promodban, hanem ruhát akarok venni. Aztán ha már ott jártam a Westendben, és megtaláltam a minden hónapban más emeletre költöző Tezenist (most épp az alagsorban), muszáj volt ellenőriznem, hogy van-e még náluk olyan szoknya, ami nélkül ugye nekem nem lehet boldog az életem. Volt. Vajh vettem-e? Naná.

Valaki arról is felvilágosíthatna, hogy mikor lett ez így, hogy a Westend meg úgy az egész Nyugati tér úgy általánosságban ekkora ótvar hely lett, hogy tele van fényes nappal kurvákkal az egész aluljáró, de ezekkel a legalja fajtákkal, ki a jóisten megy el ezzekel egyáltalán. Nincs túl sok összehasonlítási alapom amúgy, de a múltkor pl. láttam egy útszéli lányt is, akinek olyan teste volt, hogy Rubint Réka sírva fakadt volna tőle. Szóval a Nyugati mocskos, félelmetes, nagyon szorosan fogom a táskámat mialatt átmegyek rajta hely lett, nem pedig az a hely, ahol mindenki az óra alá beszéli meg az első randit, te jó ég ha összeadnánk hány percet vártam ott. Mármint nem mindig első randim volt, nehogy azt higyjétek ám.