Zenóbia

Zenóbia

Bor, joghurt, más nem

2012. április 02. - Zenóbia

A tegnapi napomra nagyon ráfért volna egy pohár bor. Vagy kettő. Tudod, mikor szinte érzed a szádban az ízét, nyál összefut, áh. A cigivel is van ilyen néha, de már csak nagyon ritkán, bár ott nem is a nyál fut össze, hanem érezni vélem az első slukk utáni szédelgést, megint áh. És természetesen ölni tudnék egy joghurtért. Na meg egy hatalmas adag sajtos-tejfölös-kristálycukros tésztáért (hát persze, hogy cukorral, mégis mit gondoltatok?), amit anyuék ettek szombat délben, én meg tejföl nélküli gombalevessel vígasztalódtam, meg tejmentes zabkásával, mert akkor még azért nem nyitogattam a számat oly vidáman, mint ma már például, úgyhogy ügyelnem kellett a minimális rágás elvére. A tegnapi, bor iránti vágyat egyébként nem más, mint egy jó nagy adag húgyszag hozta elő. Ami egy néniből áradt a reggeli misén. Már önmagában a reggeli mise is elég lehetett volna, mert mi tipikusan a sátoros ünnepekkor templomba járó család vagyunk, akkor kimondottan szeretem is, mert egy régről ismert, megszokott szertartáson veszek részt, ami megnyugtat, kikapcsol, lesimít. Már ha a pap éppen nem üvöltve tart jobbos kortesbeszédet prédikáció helyett, ez úgy az esetek hetven százalékát kiteszi. Ez most a Húsvéti mise előrehozott verziója volt mifelénk, mert anyuék akkor már a jól megérdemelt mama mentes hetüket fogják tölteni Sárváron, dejónekik, én meg addigra gyűjtöm a nyugtató energiákat, hogy mamával kijöjjek egy hétig anélkül, hogy le akarnám vetni magam az erkélyről, hogy felnyársaljon a frissen ültetett almafa. 

A régi megszokott szertartás helyett ehhez képest kaptam egy fűtetlen templomot, micsoda öröm ez az ember lányának mikor épp fel van fázva amúgy is, meg egy kilenc fős csoportot, akik negyven percben előadták a Passiót, ezen az énekelve beszélős módon, aki járt már katolikus misén az tudja miről beszélek. Mindezt a húgyszagban. Belegondoltatok?! Pedig három sorral előttünk ült, a közvetlen mellette levő vajon hogy a jó istenbe bírta, de tényleg, itt most az isten nem direkt, de ha már, akkor stílszerűen itthagyom. Egy haszna azért volt a templomjárásnak, még pedig, hogy a szipiszupi előadás alatt megtaláltam a megoldást arra, hogyan akadályozzuk meg, hogy a szomszéd 17 darab macskája mind egy szálig a mi autónkat szarja össze, illetve karmolja le róla a fényezést. A kulcsszereplő apósom lesz, aki asztalos és szeret minket, ezért összerak nekünk úgy fél óra alatt néhány lécből egy frankó kis kaput úgy, hogy a lécek között ne férjen át egy macs ha mégis próbálkoznának, akkor pedig működésbe lép a bónuszként beszerelt guillotine. Itt lehet elnézően mosolyogni, hogy persze a hülye nő azt hiszi, hogy csak összeszögelünk néhány fadarabot azt kész. Nem hiszi, tudom, mivel jár ez, egy nagyon akkurátus asztalos bátty sokmindenre megtanítja az embert. A kapuért hajlandó leszek beszerezni a Cadeau márkájú csokiból több táblányit is, mivel apósomék azóta szerelmesek belé, mióta Gyuláról hoztunk nekik egyet, úgy fél óránként felemlegetik, hogy azonnal induljunk el újra Gyulára. Szerencsére nem kell olyan messzire menni érte, azóta utánajártam a beszerzési helyeknek a közelben.   

Most mondjátok meg, micsoda szófosást kaptam. Az öltözködésemre vonatkozó terveimről így már csak a következő bejegyzésben írok, gondolom öl megfelé titeket a kíváncsiság, hogy csak nem pirosba és citromsárgába fogok eztán járni?!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr984355532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása