sűrűbben is, nem tudom miért nem írok sűrűbben. Még azt sem mondhatom, hogy nem történik semmi, mert az időjárást például mindig szoktam kommentálni mint állandó és biztonságos témát, és hát most lenne is mit, mert hogy változékony. Az időjárás. Tavasz lett, mostantól sétálhatok reggelente megint a Moszkvától idáig, míg vissza nem költözünk a régi helyre áprilisban, mert oda viszont már nem tudok majd sétálni, mert az már túl nagy időveszteség lenne, viszont szép mert a park mellett vezet az út. Hmm. Ezt még át kell gondolnom, hogy mi ér többet, tíz perc plusz a munkaidő kimutatásban, vagy a reggeli séta a parkban. Erről meg kéne kérdezni egy Coelho fant, meg egy kommunistát, aztán ülni és nézni ahogy megölik egymást. Szoknyát is húztam emiatt, hogy tavasz van, mert már kurvára untam a farmer pulcsi összeállítást, ebben járok három hónapja, ha nem négy. Ráadásul a belemet is jótékonyan lefedi a hasszorítós harisnya, nem mintha szükségem lenne rá (de). Karácsony előtt már épp kezdtem volna jól kinézni, de aztán két hónapig zabáltam, nehogy már a végén még tényleg igazán jól nézzek ki, az rémisztő lenne. Na de majd most, a dokumentáció elmarad, ne reménykedjetek. Nincs az az isten, hogy én előtte-utána képeket rakjak fel magamról a netre, inkább levágnám tőből mindkét karom. Viszont nagyon örülök, hogy mások nem vágják le tőből a karjukat, hanem vezetnek ilyen blogokat, amiket tök jó nézegetni, meg csámcsogni rajta, nagyon mókás. Nem mellesleg némelyik még hasznos is és segít nekem, de persze nem ezt írom először, hanem a csámcsogást, mert az fontosabb.

Nincs mit olvasnom. Mármint új könyvem nincs, most újraolvasok egy párat emiatt, ma reggel a buszhoz kellett rohannom, így gyors mustra után a Hajnal Badányban kötött ki nálam, olvassunk Fekete Istvánt, régen tökre szerettem. Az első mondat után úgy éreztem, hogy most is szeretem, mennyire jó ez már: "Az erdőben a haldokló tél sóhajtott, az utakon langyos párák ringatták a tavaszt, és az égen, túl a tavaszon és télen, felhőselymek hamvában úszott a hold." Ugye? Van azért, amit meg tudnék venni, várom nagyon a Julia Child könyvet, aztán a Szeress Mexikóban is kéne, szeretem amikor az étel szerves része egy regénynek. Voltunk egyébként Gyulán egy hétvégét, arról is írhatnék.