Hányok ettől, hogy be kellett jönni dolgozni, rettentően hányok. Hiába volt ez, hogy majdnem két hétig otthon voltam, de az valójában nem is volt két hét, mert egyszer meg kellett szakítanom egy nap munkával, meg az első hét különben is a fogaimmal való küszködéssel telt, az meg nem szabadság ugye. Tehát egy hét pihenés volt csak, ami az én lelkemnek kevés, mert egy hét alatt minden áldott nap eszembe jutott, hogy úristen már csak ennyi nap van hátra és menni kell dolgozni, nem akarok-nem akarok. Szerencsére ettől még sikerült két olyan napot is belecsempésznem amikor egyáltalán sehova sem mentünk, hanem kanapén döglöttünk könyvvel meg Bud Spencerrel, és csak enni keltünk fel. Annyira jó volt. Nagyon fifikás voltam, mert amikor az Ivánra rátört, hogy menjünk már valahova mert nem bír megülni a seggén, akkor gyorsan a kezébe nyomtam egy pohár pálinkát vagy amit éppen találtam, és akkor már nem lehet sehova menni, mert a gyalog szó az nála nem található a szótárban, tehát kénytelenek voltunk tovább dögleni Bud Spencerrel. De rohadtul meg bírnám ezt szokni.
Viszont megnőne a seggem, mert tréningben nem észlelni annyira a felfalt sütiket, mint farmerban. Ennyi előnye van most annak számomra, hogy újra ki kellett lépnem a nagyvilágba, hogy legalább akkor nem növesztem tovább a seggem a sütivel meg a szaloncukorral. Az én szótáramból a karácsonyi csömör kifejezés maradt ki, mert egy nap után mindenki már kivolt, hogy jajj dehogy kell a sütemény, most egy évig nem is tudok ránézni, nekem ez magas, a sütit meg kell enni.
Jelenleg nagyon örülök az új könyveimnek, az új évre pedig csak annyit kértem, hogy ne legyünk nagyon betegek se mi, se a hozzánk közel állók, illetve ne érjen minket túl sok olyan váratlan fos esemény, ami miatt hirtelen ki kell adnunk több százezer forintot (lásd tavalyi év). Úgy tűnik ehhez is hozzá kellett volna tennem, hogy és a hozzánk közel állókat se érje ilyen fos, mert a Pi ma azzal indított, hogy összetörte a kocsit, de legalább neki nem lett baja, és a lényeg ez. Mondom én, hogy veszélyes dolgok ezek a kívánságok, le kéne szokni róla, hogy itt kívángatok összevissza meggondolatlanul.
Lehet, azt sem kéne hangoztatnom, hogy mennyire hányok attól, hogy be kellett jönni ma dolgozni, mert a végén még tényleg felvásárolnak minket, és akkor lecserélik a vezetőinket a saját vezetőikre, minket meg majd azok lecserélnek a saját embereikre, és akkor elmehetek végre pultoslánynak egy kávézóba vagy cukrászlánynak egy cukrászdába.
