Tartsunk nemzeti gyásznapot, tönkrement a kedvenc farmerem. Mélyen elkeseredtem, sok szép emlék fűződik hozzá, emiatt nem is tudok bővebben nyilatkozni jelenleg.A jó idővel pedig azon kívül, hogy az ilyen szívbetegnek mint én nem tesz túl jót a kétnaponta tíz fokot ide-oda…

Nekik lett egy külön oldal, ezentúl ott laknak, olvassátok: Gerda és GenovévaInnen is oda juthattok a "Zenóbia írja" fülre kattintva, a jobb oldalon.

Iván tanul, így békében nézhetem Horatiot, mert ő egyáltalán nem bírja elviselni. Mondjuk az rejtély számomra, hogy miért megy valaki egy teljesen kiégett házba fehér kosztümbe helyszínelni, mármint nem Horatio, hanem a szőke nő, akinek nem tudom a nevét most, de majd gondolom…

Gerda pillái megrezzentek, halk sóhaj hagyta el ajkait, majd akkora bakugrással távozott a koporsóból ahogy meglátta a királyfit, egy rendesebb szarvas is megirigyelhette volna. Rohantában még egyszer hátranézett, hogy nem csak a képzelete űzött-e vele rossz tréfát, meg is…

Ivánnal úgy döntöttünk, hogy maradunk a magánnyugdíjpénztárban, ezt ma reggel le is nyilatkoztuk. Szóval ha egyszer csak nem írok többet ide, akkor valószínűleg bezártak egy földalatti kamrába, ahol zoknikat kell kötnöm életem végéig a rendes nyugdíjasoknak, Ivánnak…

Gerda meglátta magát a tükörben, ahogy épp a browniet tunkolta bele a tegnapról maradt hideg kolbászzsírba, és arra jutott, hogy a szőke haj mégiscsak jobban állt neki.

Szerencse, hogy tegnap éppen nem fogyókúráztam, mert a nap végére biztosan elástam volna magam nyakig, a délután elfogyasztott pár darab csoki meg szaloncukor, (amit azért hoztam be, mert otthon nem fogy és majd a kollegák megeszik), meg az esti röszti burger miatt amit a frissen…

Nézegette Gerda a szép piros almát, forgatta, gömbölygette, hogy már fényes lett, mint ha műanyagból lenne. Gondolkodott közben a lehetőségein, nem egyszerű, egy beleharapással vagy nem beleharapással eldől az élet. Egyes számú lehetőség a beleharapás, amivel némi mérget…