Egyébként meg az a ritka pillanat jött el, hogy én most már felkészültem a télre, pedig amúgy mocskosul utálom. De tényleg, kiraktam a hófödte tájat ábrázoló enyhén depresszív de azért szép képernyő hátteret a monitoromra, van csizmám, nem is egy, na jó sapkám még nincs, de lehet, hogy estére az is lesz. Sapkám azért nincs, mert olyat akarok, ami csak ilyen sima fejembe húzós kötött sapi, nincs neki sildje, nem kell igazgatni, hogy jól álljon meg a megfelelő helyen buggyanjon meg ilyenek, hanem csak úgy a fejembe húzom és akkor ott van, és melegít. Az még jó lenne, ha oldalt lenne rajta saját anyagából kis virágdísz. Igen, tudom, hogy ez három éve volt divat, de akkor nem vettem, én most akarok ilyet venni, de most meg nincs csak hülye sildes meg buggyantott. Áh. A mikulás is jön ma este, siklana a havon a szánjával, már ha lenne hó, bár azért reméljük megoldja így is.

A parodontológia klinikán meg a múltkor majdnem röhögő görcsöt kaptam a ruhatáros nőtől, annyira teljes szívéből fel volt háborodva azon, hogy odakint tíz fok van és napsütés, pedig december van és tél, és hol a hó?!