A Lány aki eljön velem sétálni vett magának egy lakást Pesten, így aztán sétálgathatnánk ezentúl a hangulatos Keleti pályaudvar környékén, de sétálgasson ott akinek hat anyja van ugye, így aztán kimentünk a karácsonyi vásárba, éljen. Idén először, de nem utoljára attól tartok, bár két alkalom azért elég lesz. Tipikus giccses este volt, az árusok ugyanazok mint évek óta, de képes vagyok már ennek is örülni, hogy jé ezt már tavaly is láttam, akkor sem vettem, most sem fogok, de azért még mindig milyen jó az az idióta bögre vagy porcelánvirág, vagy mézeskübli. Jut eszembe, mintha a pöttyös bögrés ember nem lett volna kint, de majd a második alkalommal lecsekkolom jobban. Kint van viszont a chocome, ami eddig még nem volt, szerintem állati klassz különleges ajándék lehet belőle. Forralt bor is volt, olyan aminek lennie kell, még jó kedvünk is lett fél liter után, pedig valószínű, hogy az alkohol tartalma erősen konvergált a nullához, de azért melegített meg minden. Forralt borral a kezünkben díszítés csodálást is műveltünk, a fákon is voltak most világító gömbök meg díszek meg minden, lehet tavaly is volt egyébként, csak akkor nem néztem fel, de nem rémlik. Szóval volt részünkről hű meg há meg odanézz de jó, meg de szép, hál istennek a Lány aki eljön velem sétálni egyike az olyan barátnőimnek, aki szereti a karácsonyt, így még egy óra múlva sem irritáltam a csillogó szemeimmel.

Hazaérve pedig megállapítottuk, hogy mi is kéne más egy új háztartásba mint fahéj, szegfűszeg és bor, másra egy jól nevelt úrilánynak nincs is szüksége. Ezek mind fellelhetők voltak nála, örültünk. Áthidaltuk azt a problémát is, hogy ő 15 fokban szeret aludni, én meg 25-ben, szerencsére külön szobában aludtunk. Fél ötkor aztán felébredtem, hogy valószínű úgy negyven fok lehet már a hőmérséklet, így levettem magamról a két zoknit, a vastag pizsamát, letekertem a fűtést, és aludtam tovább boldogan nyálcsorgatva. És esküszöm megfésülködtem reggel, mégis úgy nézek ki, mint aki akkor sem ismerné fel egy fésűt, ha az orra elé tennék.