Roppant kellemesen telt a hétvége, szombaton ugye munkával, vasárnap ezt még tetéztem némi sírógörccsel, ablakpucolással, függönyvasalással. Az utóbbi kettőnek örülök, ez is megvan, jöhet a karácsony, most már betalál a Jézuska a karácsonyfával. Szaloncukorra cserélődtek az őszi levelek a kis tálkában a dohányzóasztalon, eddig csak ennyire jutottam suttyomban, mert ilyenkor én már simán előszedném a világítást az ablakra, meg a mikulásos mécsestartót meg a girlandot, meg a világító jegesmedvét a kapuba, de Iván szerint ezt csak decembertől lehet, szóval csak apró sunyi léptekkel haladok. Mivel nyilván alig várjátok, hogy eláruljam a sírógörcs okát, elárulom, hogy én is alig várom, hogy valaki elárulja ezt nekem is. Mert azt ismerem, mikor PMS van és ettől meghülyülök és dögöljön meg mindenki, de akkor erről azért tudok, hogy na ez ezért van, a hold is kerekebb, ez ezzel jár. De amikor ez nincs, és hosszas gondolkodás után sem tudok semmi különös indokot felhozni arra, hogy miért rohadjon meg mindenki már egy hete, akkor áll elő a rejtély, hogy mégis mi a fene bajom van?! Az Iván nagy örömére nyilván, de úgy tűnik a sírógörcs segített, azóta kevésbé megfeszülten járkálok, és ne dögöljön meg mindenki, csak a mindenkinek a fele. Ezért van nekem szükségem az egyedüllétre, hogy az ilyeneket túléljem, és a körülöttem élők is különösebb nyom nélkül elviseljék. Szóval akkor mi? Az időjárás? De most még azt is szeretem. Rejtett lelki okok? Nekem ilyen nincs, semmi rejtélyes homály fedte titok. Az üknagyanyám nem kapott elég cukrot a zabkásájára, ez pedig feloldásra vár? Nyilván. Részemről mindegy is, lényeg, hogy ez maradjon ezen a szinten, azaz évi egyszer elég is ebből.

Az időjárásra visszatérve kicsit, azért azon a múlt héten elgondolkodtam egyik reggel, mikor vártam a buszra a Sasadin és felfedeztem, hogy tíz fok van, hogy ez így nem lesz jó a jövőre nézve. Ugyanis baromi komfortosan éreztem magam éppen akkor, trikóban, pólóban, két pulóverben, sálban kabátban, csizmában. Aztán realizáltam, hogy ennél hamarosan húsz fokkal hidegebb lesz, rajtam pedig akkor is pontosan ennyi ruha lesz csak, mert nem fér be több a kabát alá. Iván javasolta, hogy minderre még vegyem fel az ő pufidzsekijét, tuti nem fogok fázni. Meglátjuk, meglátjuk.