A hétvégéről pedig tegnap kiderült, hogy a szombati program nem program mégsem, ami kár, főleg, hogy így nem süthetem meg az előre jól kitervelt sütiket, de majd helyettük valami mást azért kitalálok, sőt, már ki is találtam. Így felszabadult egy napom, amivel jajj mit is kezdjek-mit is kezdjek, természetesen a buzgómócsing énem arra jutott, hogy na majd akkor én ablakot pucolok, mert már nem látni át rajtuk, de gáz. Szerencsére anyámmal is tudattam ezt az ötletemet, aki közölte, hogy ne legyek már ennyire hülye, hol van még a karácsony, tökre ráérek novemberben is ablakot pucolni, akkor sem lesz szarabb megcsinálni, és mivel most már felnőttem, nem ciki megfogadni anyu tanácsait, tehát van egy szombatom. Amin szabadfoglalkozás lesz, sőt, még vasárnap is az lesz. Sok-sok olyan dolgot fogok csinálni, ami kikapcsol és feltölt és tökjó lesz, mert takarítani sem fogok, majd nem nézek lefelé, hogy ne lássam a porcicákat a parkettán, amik egy hét alatt összegyűlnek. Ez másnál is így van, hogy simán egy hét alatt ott teremnek?

Mosni azért fogok, meg ágyneműt húzni is, jut eszembe kéne ágyneműt is vennünk, de nem fogunk, mert nem muszáj, csak kéne, mert már unom azt a négyet, amit négy éve cserélgetünk. Újat akarok, de nem szatént, mert annak aztán semmi melegség és belebugyolálom magam kellemesen hangulata nincs, nem is tudom emberek hogy bírják elviselni maguk alatt-fölött. Ja, és le kell vágatnunk az ágy végét, mármint azt a peremet vagy mit, mert az Iván úgy alszik mindig és minden körülmények között, hogy lelógatja a lábát az ágyról, amit így reggelre majdnem szétvág az a hülye keret, de ebből nem tanul a láb, a következő éjjel is lekúszik a matracról. Szerencsére csak két asztalos van a családban, valamelyiket felbéreljük majd okosan, hogy jöjjön már át ugyan egy fűrésszel, aztán essen neki, amúgy is utálom azt az ágyat, mert randa mint a bűn, szóval randább már nem lesz. Irtózatos pénzt el tudnék költeni lakberendezésre, de így is imádom ezt a lakást, meg azt is már előre imádom ami lehet még belőle, a festés végül is már olyan, amiről mindig is álmodtam, meg a nappali is már szinte majdnem.