Hétvégén pedig ilyen giccsesen őszi hangulatos dolgokat szeretnék csinálni, hogy tököt faragni, mert még sosem csináltam ilyet. Már megtaláltam a nekem való virágos mintájút, az Ivánnak meg a legvicsorgósabbat amit lehet, reméljük nem vágom le az ujjam a sniccerrel vagy a késsel, vagy bármivel. Ezt azért hangsúlyozom, mert az Ivánnak szent meggyőződése valamiért, hogy előbb-utóbb három ujjam lesz csak összesen kb. Ezt onnan lehet tudni, hogy ahányszor sütök valamit, árgus szemekkel figyeli, hogy a robotgépbe hogyan passzintom bele a keverőlapátokat, amik nem lapátok valójában, de most hirtelen nem tudom, hogyan hívjam őket, és ha úgy, hogy be van közben dugva a gép a konnektorba, akkor artikulátlan üvöltésben tör ki, hogy ezt még egyszer meg ne próbáljam, mert le fogom darálni az ujjaimat, és akkor ő elválik. Váltak már el ilyen indokkal emberek? A feleségem annyira hülye, hogy levágta az ujjait a keverőgéppel, én nem tudom tovább ezt a nőt elviselni, Bíró úr kérem. Hát így lesz ez a szép jövőben!

Na szóval, tökfaragás lesz, ujjakkal. Aztán szeretnék még elmenni valami nem túl messzi helyre, és gyűjteni szép faleveleket, meg szép faágakat meg akármicsodákat amiket lehet vázába tenni, de nem igényelnek túl nagy törődést. Egy ilyen békés hétvégét szeretnék, de mondtam én már ezt sokszor, hogy mit szeretnék, ugye.