Hosszú évek kemény hátulról jövős munkájával elértem, hogy a kollegák is úgy érezzék, hogy márpedig a rádióra szükség van egy irodában. Egyébként tényleg, meghülyültem tőle, hogy folyton kurva nagy csend volt. Mióta újra rádióhallgató lettem tehát, új kérdésekkel gazdagodtam a világ folyására nézve. Mégpedig. Az miért van, hogy az emberek betelefonálnak a kívánságműsorba és kérnek egy számot, de nem mondják meg hogy mit, mert az mindegy nekik, csak egy számot kérnek, saját maguknak, vagy mindenkinek aki szereti. Ezért minek betelefonálni? Mindenképpen le fognak adni egy, sőt akár még több számot is abban a büdös rádióban, és nekünk játsszák mindet, mert mi vagyunk a hallgatók, és valószínűleg valaki olyan is lesz a hallgatók között, aki pont szereti azt a számot. Vagy ezeknek az embereknek nincs kihez szólni?
Az is miért van, hogy emberek versengve telefonálnak azért, hogy nyerjenek egy egérpadot, és egy bögrét. Amikor én meg dobálom kifelé a bögréket, mert nem tudom őket hova tenni. Hívjatok, és ha jól válaszoltok egy kérdésemre, nyertek egy bögrét. Még alá is írom, ha akarjátok. Vagy rakok rá rúzsnyomot, vagy nem mosom el teaivás után. Ki hogy szeretné, kompromisszumkész vagyok.