Azon kívül, hogy ilyen állatságokat művelek, mint az előző bejegyzésből kiviláglik, ma ráadásul nem néztem bele a tükörbe indulás előtt, hogy akkor milyen is az összhatás. Szerintem még sosem történt velem ilyen, viszont rájöttem, hogy egy csomó emberrel történik, mert különben nyilvánvalóan nem indulnának el otthonról sürgős átöltözés nélkül.

A tegnapi napomat hagyjuk, ezt hívják úgy, hogy teljesen felesleges volt felkelni is egyáltalán, az egész napot ki lehet hajítani a szemétbe. De valószínűleg megdöntöttem a leghosszabb ideig egy helyben ülés világrekordját. Este kifejtettem viszont az Ivánnak, hogy lehet az a baj, hogy nem eléggé részletesen fogalmazom meg a kívánságaimat. Mert ugye folyton nyavalygok, hogy akarok egy napot úgy eltölteni, hogy semmi mást nem csinálok csak olvasok, na ezt most megkaptam (Nesze bazmeg akkor olvassál, ha annyira akarsz!). A baj csak az volt, hogy én az erkélyen, napsütésben, a koffeinmentes kávémmal ücsörögve képzeltem ezt el, ehelyett egy orvosi várótermet kaptam narancssárga, kényelmetlen műanyag székekkel, és körülöttem enyhén amputált lábú emberekkel. Mit is mondhatnék, hát köszi!