Zenóbia

Zenóbia

Nyaralós élmények helyett

2011. augusztus 10. - Zenóbia

Véget-véget-véget ért a hosszú szabadságos lét. Arra jöttem rá, hogy két hét után sokkal jobb visszajönni dolgozni, mint egy hét után. Egy hét után hánytam mikor be kellett jönni, most viszont tényleg kipihentem magam, kikapcsolódtam, és talán így már kibírom karácsonyig, mert a következő már csak akkor lesz. Igen, mert ez genyaság, hogy huszonkét nap szabadsággal kell itt zsonglőrködni, hát ez valójában lószar. Amit jövőre másképp kell csinálni, hogy én azt hittem eredetileg, hogy az egy hét otthonlét alatt kizárólag az erkélyen fogunk ücsörögni és olvasunk meg laptopozunk, meg pizzát zabálunk borral. Ehhez képest rohangáltunk mindenféle olyan ügyekben, amiket máskor nem tudunk elintézni, illetve mostam meg vasaltam, meg takarítottam, hogy ha majd hazajövünk a Balatonról, akkor ne kelljen. Ráadásul az Ivánnak be kellett mennie csütörtökön dolgozni, ami azért volt igazán nagy szívás, mert hiába volt otthon addig is, nem tudta elengedni a fejéből a munkát, csak utána. Amúgy is aggaszt ez engem, hogy ennyire sokat dolgozik, meg az is, hogy nem látom belőle a kiutat, mert ha sok pénzt akarsz keresni, és egyre többet ráadásul, akkor oda kell tenni magad, és ez azt is jelenti, hogy nem nyolctól négyig szól a munkaidőd. És itt még nem is annyira nagyon sok pénzről beszélünk ám. Úgy látom ezt a helyzetet most, hogy van ez a pár év, amikor ki kell dögleni, aztán továbbra is ki kell majd dögleni, de akkor már úgy, hogy ezt meg is becsülik, és nem csak vállon veregetéssel. Ez viszont azt jelenti, hogy kevesebb időt töltünk együtt, mint az optimális lenne, ami vagy a hosszú házasság titka, vagy a rövidé, a mi esetünkben remélhetőleg a hosszúé. Amúgy nem okoz gondot a másnapra való zsemle megvétele, ellenben valószínűleg be kellene iratkoznunk valami hogyan spóroljunk tanfolyamra, mert hiába írjuk hónapok óta excell táblába (ez nekünk nagyon megy, hogy excell tábla, van mindenre), hogy mire költünk mikor és mennyit, valahogy sosem jövünk rá, hogy na most akkor ezt a túró rudit akkor itt nem kellett volna megvenni, és akkor most lenne plazmatévénk. Személy szerint én úgy látom, hogy egyértelműen a körülmények esküdnek össze ellenünk, és a pénztárcánk ellen, hiszen mikor már éppen maradna egy csomó pénzünk a hónap végén, akkor hirtelen elromlik az autóban egy százezer forintos alkatrész, mint például most is.

Arról akartam írni, hogy milyen klassz volt a szabadság, ehelyett itt nyígok, hogy még mindig nem nyertünk a lottón, na mindegy. Pedig közeleg a karácsony, és mindjárt karácsonyi ajándékokat kell venni, jajj-jajj mi lesz így. Emlékeim szerint ezt tavaly is levezettem nyaralás után, hogy most már akkor a következő amit lehet várni a karácsony. Úgy tűnik két periódusra osztok egy évet, januártól júliusig a nyaralást várom, augusztustól decemberig meg a karácsonyt. Időnként megszakítják ilyen fontosabb események, mint most például a Piék esküvője szeptemberben, de aztán már tényleg csak karácsonyi dalocskákat fogok hümmögni magam elé. Gondolhatnánk, hogy tulajdonképpen irigylésre méltóan stressz mentes az életem. Gondoljátok is, mert a hülye betegségeinken kívül úgysem osztok meg veletek semmi komolyat. Legalábbis itt nem, amúgy némi nyaggatásra bármit ki lehet szedni belőlem. Mindig utáltam azokat, akik titkokat akartak rám bízni, na az például egy óriási stressz forrás.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr453139426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása