Megnéztük a Super 8-at a moziban, imádtam. Az első tíz perc után egy anyuka úgy döntött, hogy kisétál a 10 éves gyerekével, ez mondjuk jó döntés volt annak fényében, hogy eleve 16 volt az alsó korhatár, mégis mit gondolt? Addigra mondjuk sikerült elérnie, hogy a gyerek ne aludjon három hétig, mert én is kétszer már belefeszültem a székbe. Stephen King Az című regénye az egyik kedvencem, évente elolvasom, így a végén számomra egyértelmű volt, hogy a bebábozott fejjel lefelé lógó embereket, akikből néha evett egy harapást a pókszerűen közlekedő idegen faj képviselője, ez a könyv ihlette. Aztán végiggondolva nem csak ebben, hanem sok minden másban is felfedeztem a párhuzamot. A gyerekek, akik között van egy félárva, egy kövér, egy fogszabályzós mitugrász, egy szemüveges félős, egy lány, akinek alkoholista az apja. A szörnyet ők fedezik fel, ők mentik meg tőle a falut, úgy, hogy lemennek a föld alá egy sötét alagútba, ahol kiderül a szintén pókszerű szörnnyel való érintkezés során, hogy máshonnan érkezett hozzánk. Nem láttam az Az-t filmen, nem is igazán akarom megnézni, mert a könyvet annyira tisztán látom magamban, hogy ezt kár lenne elrontani. Viszont így, hogy ez a film valójában nem az a film, nekem nagyon tetszett, a párhuzamok felfedezése pedig külön élmény volt.