Zenóbia

Zenóbia

Csak a tavasz van

2011. április 21. - Zenóbia

Tulajdonképpen nem történik semmi nagyon különös velem mostanában, és ez jó. Élvezem a tavaszt balerina cipőben. Szereztem gyerekeknek való cikóriakávét is, mert az annyira megvan bennem, hogy az erkélyre ki kell ülni a tejszínhabos kávéval és ott kell kortyolgatni, de koffeineset nem iszom, viszont limonádéra nem lehet lecserélni, mert az gáz. Iszonyúan költöm fejben a bónuszt, amit még meg sem kaptam, de már kevés, így aztán ezt inkább nevezhetjük álmodozásnak, mert mindazt amit szeretnék belőle megvalósítani, pontosan háromszor ennyi pénzből lehetne csak. Add lejjebb az igényeid te lány! Jól van-jól, de azért vágyálmaimban szőnyegek, függönyök, fotelek, szélvédők, szandálok repkednek fel s alá. De azért az is ott van, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk, mert amúgy annyira jó minden. Emiatt különösen utálom a félelmeimet, mert ugye van az a tipikus annyira klisé mondás, hogy ha folyton attól félsz, hogy valami rossz történik veled, akkor nem tudod élvezni a jó dolgokat, ez meg rám különösen igaz időnként. Szerencsére az esetek többségében vagyok annyira tapintatos, hogy csak azon barátaimat terhelem ezzel, akiknek van némi tapasztalatuk hasonló ügyekben, elég rosszul jártak ők ketten na, hát ez van. Az nem segítene ha folyton erről rinyálnék mindenkinek, tök unalmas lennék, de az sem megy, hogy nem beszélek róla egyáltalán, mert azt is próbáltam, de akkor megbolondulok, néha muszáj. Igazából már azt is soknak érzem, hogy ez már a harmadik bejegyzésem két hét alatt, amiben megemlítettem a bajomat, szóval ezt itt most be is fejezem.

Költözik a munkahelyem, vele én is, hát ilyenek vannak még. Ez is iszonyú izgalommal tölt ám el, időben pont ugyanannyi lesz beérnem, külön szobát most sem kapok, a többi meg nem érdekel. Mire visszajövünk lesznek jól szigetelő ablakaink, ez mondjuk öröm. Ami kissé megvisel mégis, hogy most tíz napig nem élünk egy épületben a Lorettával, így nem lesz  ki miatt kimozdulnom az irodából és megtennem az egy emeletet a dohányzóig, ahol én nem dohányzom, csak a Loretta, bár emiatt egy kicsit én is. Hát igen, a tíz év alatt amióta itt vagyok jó sok komoly barátságot sikerült kötnöm, bár sokan próbálkoztak, de szigorú nézésemmel elhajtottam őket, végül ha nehezen is, de belenyugodtak a megváltoztathatatlanba.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr892844689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása