Lehet, hogy nem kéne elkiabálnom, mert végül is még előttünk egy egész nap, de nagyi meglepett a héten. Egyszer sem akart meghalni, világgá menni, felkötni magát, alapvetően jó kedve volt, semmi zokogás, semmi hiszti. Gyanítom, hogy nem vagyok elég jó közönség, így aztán feleslegesnek ítélte a dolgot.

Valahogy így vagyok ezzel most én is, hisztiznék és zokognék is, de minek.