Zenóbia

Zenóbia

Keserűség meg könyvek utáni vágy

2011. március 29. - Zenóbia

Tegnap délutáni megbeszélésem elmaradt, gondolom a kollega kiszagolta rájött, hogy a vasárnapi hagymás salátából maradt még hétfőn ebédre is. Az Ivánt meg nem hagyták dolgozni a munkahelyén, így aztán hazamentünk iszonyú korán, és ő dolgozott tovább, mert én hagytam, én meg tornáztam, tejberizst főztem, és kipakoltam harminc darab könyvet az új kanapénkra. Ennek az az oka, hogy egyrészt mivel tegnap értem jött az Iván, így nem tudtam bemenni a könyvesboltba pénzt költeni, viszont az otthoni könyvek egyszerűen nem jók most, valami új kell és szép és illatos, de azért rendületlenül próbáltam beleszeretni valamelyikbe az összehordott kupacból. Végignéztem A szív bajnokait, egy nagyon kedves film, de tényleg. De hogy miért emiatt kapott Sandra Bullock Oscar-díjat, az egy nagy rejtély számomra.

És hogy mennyire kicsesztem magammal, mert tök hülye vagyok azért. Szóval az történt, hogy a színtelen körömlakkom elfogyott. Igenis, így is kezdődhet egy nagy horderejű történet, legalábbis egy nőknek szóló nagy horderejű történet. Ezt nem tűrhettem, ezért a tescoban járván vásároltam egyet, hosszasan nem kellett gondolkodnom, mivel ez az egy darab volt összesen. Aztán felfedeztem, hogy rá van írva, hogy kiváló azoknak akik le akarnak szokni a körömrágásról, mert roppant keserű az íze. Gondoltam én kis naív, hogy na nekem ez olyan mindegy, sosem rágtam a körmöm, éntőlem teveszar íze is lehet, amíg szépen fénylik. Szépen fénylik. Viszont tegnap áldottam az előrelátásomat, hogy tartok itt bent három darab körömlakklemosót is (??), és az már tuti, hogy az első adandó alkalommal nekiajándékozom a Pi barátnőjének, mert ő viszont rágja a körmét, pont itt az ideje, hogy tegyünk ez ellen, ugye. Ugyanis a rohadt lakk nemcsak akkor keserű ha rágod, hanem ha hozzáért a számhoz a kezem, már akkor nekiálltam köpködni. Ráadásul evés közben simán lenyalogatom az ujjaimat, (tudom, de csak akkor csinálom ha nem látja senki, illetve otthon, mert idegenektől én is utálom) mondjuk erről is simán leszoktatja az embert ez a csodás találmány. Szóval délután lélekszakadva estem neki a lemosóval, és dörgöltem lefele, hogy aztán nyugodtan szopogathassam az ujjaimat, egyébként ezt nem csináltam, csak mondom, hogy éppen csinálhattam is volna. 

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr292781081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása