Szerencse, hogy tegnap éppen nem fogyókúráztam, mert a nap végére biztosan elástam volna magam nyakig, a délután elfogyasztott pár darab csoki meg szaloncukor, (amit azért hoztam be, mert otthon nem fogy és majd a kollegák megeszik), meg az esti röszti burger miatt amit a frissen felújított mekiben sikerült legyűrnöm nagy nehézségek árán a móriczon. Finom, Ivánnal megegyeztünk, hogy nekem kicsit kevés benne a szósz, neki meg még éppen hogy nem sok. A frissen felújított meki pedig klassz lett, jól néz ki, vannak zugok is, és kényelmes fotelek. A különböző szószok illetve mártások iránti rajongásom is szerintem a többé-kevésbé állandó fogyókúráim miatt alakult ki, mert így kiválóan fel lehet halmozni egy fogáson belül a lehető legtöbb ízű dolgot. Ezt mondjuk nem sajnálom, mert egy csomó érdekes ízzel találkoztam emiatt már, és nem okoztak csalódást nagyrészt. 

Visszatértek a rendes hétköznapok, se esküvő, se karácsony, se szülinapi buli, újra rendelkezem az időmmel, és a pénzemmel, és ennek most örülök. Nincs mit szervezni, lehet álmodozni a tavaszról, nyaralásról, új függönyökről, új könyvekről. Az új könyvekben már odáig jutottam, hogy képes vagyok az ágy szélén ülve tanulmányozni meredt szemekkel a könyvespolcot, és nézegetem, hogy abból a harminc könyvből amit idén mindenképpen meg szeretnék venni, melyiket hova rakom majd, milyen sorrendben, és hogyan kell átpakolni a már ott lévőket, és milyen jól fog kinézni. Ebben a harmincban nincsenek benne azok, amiket azért veszek, mert elfogyott a hazafelé út felénél az épp nálam lévő, vagy amik még meg sem jelentek. Ilyeneken gondolkodom, hogy vajon a muszasi könyvek nem fognak-e nagyon rosszul mutatni úgy, hogy az első rész teljesen más kiadás mint a többi négy, lehet inkább meg kéne venni az elsőt is még egyszer, hogy egyformák legyenek. A lényeg, hogy most ez is jó, hogy csak álmodozom róluk, hogy magamban tervezgethetek ilyeneket, hogy van időm megint taposóra állni és újra megszeretni a tornát, és olvasni a karácsonyra kapott könyveket szépen sorban, főzni ha van kedvem, sütni sütiket, és csak úgy lenni, anélkül, hogy ki lenne tűzve valami neves dátum neves dologgal. Viszont egy moziba el kéne menni, tökre lemaradtunk a machete-ről, pedig annyira meg akartuk nézni.  Ez most a maximum szervezés amire vágyom, hogy megnézzem a moziműsort.Persze a februárit, mert tegnap kiszámoltuk, hogy ez a hónap szárazkenyeres lesz, majd kicsipegetjük az etetőből az avas diódarabokat a madarak elől.