Bevallom nem voltam eléggé fennkölt hangulatban a reggeli misén ahhoz, hogy Iván gyorsabb gyógyulásáért imádkozzak, ehelyett ilyeneken gondolkodtam, hogy hogyan kellene minél gyorsabban minél több ruhát-cipőt-táskát beszereznem úgy, hogy ez nekem minél kevesebb pénzembe kerüljön. Aztán megróttam magam, hogy ilyenekre gondolok ahelyett ugye, hogy Iván meg a gyógyulás, meg egyáltalán mit mond a pap, de akkor meg elvonta a figyelmemet az egyik ministráns fiú, aki tök jól nézett ki, és emiatt innentől kénytelen voltam arra gondolni, hogy mégis mi a fenét keres egy jóképű srác a ministránsok között, főleg, hogy látnivalóan elmúlt már húsz, szóval tényleg komolyan gondolja. Ezt is jól végigrágtam, majd ismét megpróbáltam visszatérni a pap szavaihoz, de akkor meg az jutott eszembe, hogy na még azért tök jó vagyok, mert legalább nem káromkodok magamban csúnyán, meg nem gondolok a szexre, innentől lehet sejteni a végeredményt, az utolsó tíz percem azzal telt, hogy próbáltam nem csúnyábbnál csúnyább káromkodásokat mondogatni magamban, és nem a szexre gondolni, miközben Keresztelő Szent Jánost nézegettem az egyik apró színes mozaikokból kirakott képen. Figyelemelterelésként gondoltam megszámolom hány mozaikból lett kirakva a feje, de közben szerencsére vége lett a misének. Az üléseket viszont fűtötték, ami tök jó volt, az összes testrészem megfagyott a seggem kivételével.