Tegnap mikor ballagtam vidáman hazafelé a mellesleg gyönyörű i believe táskámat lóbálva a kezemben, a másikban meg a szintén gyönyörű grobys nejlonszatyromat az Iván vacsorájával, fura élményben volt részem. A szomszéd előtt álló autóból kiszállt egy fickó és nagyon mosolygott rám, én meg gondoltam magamban,hogy basszus biztosan ismerem valahonnan, ezért vigyorog ennyire, csak ugye nekem nincs memóriám, ezért udvarias lány lévén vágtam egy vigyort és egy hellót. A mosolygást nem hagyta abba amíg be nem értem a kapun, ott már kezdett gyanús lenni, hogy nem is ismerem, csak elmebeteg. Mint utóbb kiderült a vízminőséget jött ellenőrizni a szomszéd csajhoz, akitől elkérte a számomat, és felhívott, hogy ő a fickó az autóból és akkor most feljönne, vagy menjek le én. Nagyon értetlen voltam, hogy most mi van és ki ez és mit akar, mire elmagyarázta ezt a vizes dolgot. Mivel mondtam neki, hogy leszarom a vizünk minőségét, felajánlotta, hogy bejön a munkahelyemre és ott kávézás közben ismerkedhetünk. Egyrészt a szomszéd csajnak le fogom rúgni a fejét, mert mégis mi a jó istent képzel, hogy megadja vadidegen elmebetegeknek a számomat, az engedélyem nélkül. De tényleg, iszonyúan fel vagyok ezen háborodva! A másik tanulság ebből, hogy tényleg sokkal célravezetőbb a bunkóság és az előítélet, mert az, hogy a fickó vérig volt sértve a telefonban, hogy akkor most mégsem dughat meg vízminőség ellenőrzés közben az nagyon rémisztő annak fényében, hogy én csak rámosolyogtam. Többé nem teszem, tartom magam a bunkósághoz.