Nagyon kitartó pókjaink vannak, a dögök. Tegnap délután egy óriáspók tanyázott az erkélyünkön, Iván hősiesen elpusztította, bevetette a morteint nagy mennyiségben, aztán a napfénytetőt feltekerve paszírozta kicsit, aztán kitekerte és a papucsomat fegyverként használva agyoncsapdosta. Nem mondhatjuk, hogy nem mentünk biztosra. Miért kell ezeknek ekkorára nőni?
Ma reggel pedig kimentem a kapun, és alig tudtam bezárni, mert a kilincsen kb. harminc kicsike frissen született pókocska szaladgált vidáman. Én már nem voltam ennyire vidám, és megpróbáltam lerugdosni őket, ami a szűk szoknyám miatt igen vicces látványt eredményezett, és majdnem hanyatt is estem, így aztán feladtam. Azóta folyamatosan azt vizualizálom, hogy a kis mocskok elözönlik a kertet, a házat, a lakásunkat és szép lassan átveszik az uralmat, és felfalnak minket. Ez lesz. Újabban nagyon divatos bevonzani dolgokat, engem meg a hideg ráz ha meghallom, de jelen esetben ha hinnénk ebben, mondhatnánk, hogy a félelmemmel generálom a pókinváziót. Hah. (Vérszagra gyűl az éji vad.)
A szoknyának viszont volt haszna, mert reggel a villamosvezető megvárta míg szép lassan odasétálok és felszállok, nem csukta be az orrom előtt az ajtót, mint máskor szokta. De aztán lehet, hogy ennek semmi köze a szoknyámhoz, csak elbambult.
Korán lelépek ma, úgy érzem. Lehet, hogy még könyvesboltba is megyek, bár olyan jó lenne nem rögtön a hónap első hetén elkölteni az erre szánt pénzt, de mivel szerdán meg megyünk a Lorettával nézelődni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy előbb-utóbb veszünk is valamit, ez asszem hiú remény. De annyira szerencsés vagyok, hogy már régen kinéztem egy scholl papucsot nyárra, és ma meg Ágota hozott nekem egy 25%-os kupont hozzájuk. (biztosan ezt is bevonzottam)
És ha jobban belegondolunk, akkor egész hónapban örülhetek annak amit most megveszek, azaz boldog Zenóbia leszek, aki sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lesz, mint a sóvárgó Zenóbia, aki idegbeteg lenne és morcos. Azt meg egyszerűen nem akarhatjuk.