Valójában alig vártam, hogy essen, hogy leírhassam a fenti címet végre már. Na jó, nem, de úgysem tud velem kiszúrni, mert örök gyanakvóvá váltam, és hordozom magammal a micisapkámat lelkesen. Ettől még ugyanúgy szarrá tudok ázni, de legalább büszke vagyok magamra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a hülye...etc. eső ellen.
Délután találkozom volt kolleganővel, nagyon fura, túl vagyok már egy pár munkahelyi barátságon és mind megszűnt, vele viszont nem is voltunk barátok, és mégis összefutunk félévente. Szigorúan félévente, ilyenkor két órában vázoljuk a történéseket, általában inkább ő, mert én unalmas vagyok, már évek óta ugyanaz a pasi és ugyanaz a munkahely, neki meg ezek szoktak változni, szóval érdekes meg minden.
A munkahelyi dolgok tapasztalatom szerint mindig megszűnnek, de legalábbis majdnem mindig. Eleinte ez fájdalmasan érintett, de aztán volt két évig egy elmebeteg barátnőm, akitől drasztikus leválás útján tudtam csak megszabadulni, és azóta kemény vagyok és nem érdekelnek már az ilyen dolgok. Annyira tipikus példa mikor az egyik kolleganő terhes lesz, és mindenki örül és tapogatják a hasát míg el nem megy szülni, és ígérgetik, hogy majd meglátogatják sűrűn és jöjjön be minél többször, és majd milyen jó lesz, tartani fogjuk a kapcsolatot persze. Aztán lófaszt, frászt, mikor bejön a gyerekkel, akkor de édes meg de cuki, de fél óra után mindenki csinálná a dolgát, a látogatás meg elmarad, mert az embernek van saját élete és örül ha a saját barátaival találkozik. Ha az ember talál egy barátot a munkahelyén az tényleg nagyon jó, de nem kell ezt mindenáron erőltetni szerintem. Sokszor az erősebb egyéniség keres egy nála gyengébbet akit jól el lehet nyomni és beidomítani, a gyengébb pedig közben azt hiszi, hogy de jó barát, jé. Kegyetlen ez a világ, elnyomás és intrikák és pletykák, imádom a pletykákat.
Most nem is zavar az eső így jobban belegondolva, mert ez már ilyen tavaszi zápor csak, és mire elindulok már nyoma sem lesz, max az esőszag, azt meg szeretem. Sétálhatnékom is van, ma csak a moszkváig lesz, de valamelyik nap már be kell iktatnom a nagyon egészséges környezetben (városmajor-móricz zs. körtér) folytatott öt km-es sétámat mert már nagyon hiányzik. A BAH csomópontig mondjuk néha nem ártana egy maszk, de igazából nem vagyok én ilyen igényes, a séta az séta akkor is ha szmog van és budapest. A barátnők a hibásak akik elköltöztek a mi városunkból, így már nincs kivel sétálnom, mert Iván nem egy sétás fajta. A múltkor rádumáltam, hogy menjünk át hozzájuk gyalog, ami ha nagyon durván lassan megyünk akkor is maximum 20 perc, de akkor már éppencsak vánszorgunk. Félúton eszébe jutott, hogy de hát nem is biztos hogy otthon vannak anyámék, és persze hogy nem voltak, így megúszta és hazavonszoltam.
A kolleganő akivel találkozom pedig ráadásul egy fogyókúrás sikertörténet, mert az elmúlt egy év alatt lefogyott 20 kg-t, vékony lett és izmos és készült róla portfólió, ahol gusztustalanul jól néz ki. A dög. Utálom az ilyen nőket, őt csak azért nem mert ismerem. De ha nem ismerném utálnám, nekem ne jöjjenek szembe velem ilyenek az utcán, mert a két kg súlyfeleslegem egyből 5 lesz, az önbizalmam meg 5-ről egyből kettőre csökken. Az olyan kommentelőket is utálom, akik beírják, hogy 165 cm és 53 kg, és már csak hármat kell neki fogyni, hogy ne legyen ilyen molett. Anyádat, mert én meg 165/60, és csak két kg-t és nem is vagyok molett most sem. Ettől ilyen nem normális frusztált elmebeteg az összes nő manapság. De tényleg, pár éve még ez egyáltalán nem volt téma, most meg mindenhonnan ez folyik. Nemrég láttam egy közvélemény kutatást, hogy ha választhatnál, hogy vékony legyél és szegény, vagy gazdag és kövér, akkor melyiket választanád, és állati nagy százalékkal győztek a vékony szegények. Meg sem lepődöm, a vékony szegény nőnek még esetleg van esélye kifogni egy gazdag-kövér pasit.
Óh, és van pöttyös bögrém, csak hogy biztonságosabb témákra evezzek. Eddig volt piros alapon fehér pöttyös, de már kezdett lepattogzani meg ilyenek, és most kaptam fehér alapon piros pöttyöset. Tök jó.
Közben a zápor is abbahagyta, annyira jó, hogy tavasz van, és mindjárt nyár, és sose legyen ősz meg tél, mert azt meg utálom. A telet mindenképp. Jövőhéten pedig vásárolhatok is végre-végre-végre, bár a bank iszonyúan igyekszik még így az utolsó pillanatban kitalálni valamit a fizetésemelés és a bónusz csökkentésére, nagyon találékonyak úgy veszem észre. Ettől még vásárolni fogok azért is, Loretta ezen röhög egy hete, hogy ezt minden nap megpróbálom vele megbeszélni, hogy akkor mit fogunk venni és hol, és mikor. Ő meg közben cselesen beszúr egy-egy történetet a pasijáról, amit én lelkesen meghallgatok, de csak azzal az ígérettel, hogy utána megbeszéljük, hogy mit fogunk vásárolni és hol és mikor és mit.
Szerintem még sosem írtam ilyen hosszú bejegyzést. Közben Kowalskyt hallgatok, mert szeretem őket. Efotton hallottam egy pár éve, és teljesen nekem való dallamos rockzene. A félreértések elkerülése végett az Edda például nem az, annak ellenére, hogy 13 évesen az volt, szegény Pi-nek kellett jönnie velünk kísérőnek a koncertekre, mert egyedül nem engedtek el, ő meg utálta az egészet. Most már mondjuk megértem. Jó, előtte meg take that-es voltam, volt füzetem is amibe ragasztgattam a képeiket meg minden, de igazság szerint csak azért voltam take that-es, mert a bon jovit meg a guns n rosest már lenyúlták, és nekem ez jutott. A zenei ízlés alakulása ugye. Aztán a Pi elkezdte hangosan hallgatni a sex actiont meg a tankcsapdát, és gyökeres fordulatot vett az (életem) a zenei ízlés. Onnantól hippibe oltott alternatív punk voltam. Ezt úgy valósítottam meg, hogy a Hair volt a kedvenc filmem, batikolt pólókban jártam békejellel a nyakamban Kispál és Alvin és a mókusok koncertre, az utóbbira kék hajjal.
Most meg megint esik.
és nem fogok többé úgy írni, hogy kowalskyt hallgatok, mert biztos emiatt írtam össze ennyi hülyeséget. Vagy az ebédemben volt valami. A génkezelt paradicsom.
