Már tegnap este óta tudom a hírt, de még mindig csak emésztem, viszont folyton erre gondolok, úgyhogy muszáj erről írnom. A barátnőim közül kettőnek is gyermekvállalási tervei vannak, a Kornéliának már nem csak tervei. Szerencsére nincs túl sok barátnőm, ennyit is elég lesz feldolgoznom. Amúgy annak ellenére, hogy itt hisztizek, nagyon örülök hogy lesz belőlük egy kisebb változat és majd összebarátkozom velük is, és lehet majd őket gyömöszölni meg ilyenek. De mivel piszok önző vagyok és ez az én blogom, arról nyavalygok itt amiről akarok, szóval így rákényszerítenek hogy gondolkozzak ilyen gyerekes témákról magammal kapcsolatban is, meg a felnőtté válásról meg ilyenekről. 

Ami nekem ijesztő, mert kicsit félek a gyerekektől (és itt nem arra gondolok, hogy mondjuk átharapják a torkom), és mert még nagyon önzőek vagyunk mi Ivánnal együtt.

Másrészt meg pont elgondolkodtam tegnap a kiskutya kapcsán, hogy de édes meg nagyon mókás, meg nagyon aranyos, de hogy én inkább ez a távolról szemlélődő fajta vagyok, nem pedig a naphosszat simogatós, vagy télvíz idején órákig labdát dobálós. meg valójában nem szórakoztat hogy összeugrál és nyalogat, és ez nyilvánvalóan azt jelenti hogy egy érzéketlen nő vagyok. Mondjuk ezt a Loretta is megmondta már nekem a múltkor, csak ő úgy fogalmazott hogy érzéketlen bunkó. Mivel időnként tényleg az vagyok, nem sértődtem meg szóval még mindig szóba állunk egymással.

Az a szerencse, hogy tegnap a Kornélia hangjából is tisztán kihallottam a pánikot, és azt is mondta, hogy reméli azért köztünk nem fog változni semmi, szóval lehet hogy neki azért mégis nehezebb lesz feldolgozi hogy megváltozik az élete. Megnyugtattam, hogy nem fogok vele azért szakítani, ettől hogy terhes még ugyanúgy fogom szeretni, és mivel már egyikünk sem dohányzik még az sem lesz ok a hisztire, hogy nemdohányzóba kell ülni a kedvenc helyünkön. A babakocsi meg szerintem elfér majd az asztalunk mellett, és akkor már idejében elkezdheti magába szívni a női valóságot. Ha fiú lesz, majd néha bedugjuk a fülét.

és a kezdő lépéseket már lehet hogy meg is tettem, mert két gyerekes blogot is olvasok, mindkettő nagyon tetszik, és olyankor néha még az is eszembe jut, hogy ha majd nekem is lesz egy ilyenem, akkor majd az is ilyen aranyos lesz biztosan. Úgyhogy ebben bízunk.